Bírói önkény a semmis fogyasztási kölcsönök kapcsán

Kedves Olvasó!

Egyre kevesebbet szándékozom írni az internetes oldalakon, mert valójában süket fülekre talál minden írásom. Senki nem alkalmazza azokat, mert fizikálisan megterhelő az olvasás és értelmezés.

Most mégis kénytelen vagyok egy anonimizált irat feltöltésére, mert egy törvényszéki másodfokú tanács – mely egyébként indirekt és direkt módon fogalmaz meg meg az illetékességi területére szólóan ítéleti elvárásokat, most egy kicsit túllőtt a célon. Megjegyzem, hogy tegnap pont emiatt kényszerültem egy járásbíróság elnökénél személyesen panaszt tenni. Jegyzőkönyvbe mondtam, hogy a BKT egyes tanácsa miként tagadják meg az EU jog érvényesülését, és a járásbírsági bírók miként adják fel bírói függetlenségüket, amikor olyan ítéleteket hoznak, melyek jogellenességét ugyan felismerik, mégis kiszolgálják az önkényt.

 

A szituáció adott: tengernyi autós kölcsönszerződés szenved érvénytelenségi okokban. A hitelezők a vélt pénzkövetelésüket engedményezik üzletszerűen a fogyasztók kizsákmányolására alapított cégeknek, akik pert indítanak a fogyasztók ellen. Az FMH-val indult eljárások zöme sikerrel jár, mert magyar embertől távol áll a jogainak érvényesítése. Ez már tiszta haszon ezeknek a cégeknek. Ám néhány fogyasztó ellentmondással él és a perré alakuló eljárásban is próbálkozik a képviselettel. Autós ügyekben viszonylag könnyen eljutnak az un. átláthatóság sérelméhez, azaz az árfolyamkockázati tájékoztató vagy nincsen, vagy annak tartalma elégtelen. A hitelező jogutódja, azaz az engedményes kéri a perbíróságot, hogy orvosolja az általa is elismert semmisséget úgy, hogy a szerződésbe tegyen bele egy irreálisan magas kamatot.

A bíró pontosan tudja, hogy nem tehet ilyet, de ott volt az un. kúriai Konzultációs Testület, melyet egy ízben gittegyletnek neveztem, így az ügyvédi kamara fegyelmi bizottsága elmarasztalt a bíróság méltóságának megsértése miatt. Csakhogy a Kúriának ilyen szerve soha sem létezett. E testületnek nem volt eljárási rendje, nem hozhatott határozatokat, és végül tilos is volt a Kúria honlapján bármilyen eszmefuttatását közzétenni. Előbb a Bszi-t módosították, majd az AB is megítélte azt, hogy e testület ajánlása nem jogforrások, és pláne nem lehet azokat az EUB döntéseivel szemben alkalmazni.

 

A bírói kar jelentős részét mindez nem érdekli, mert számára a kúriai Konzultációs Testület magánvéleménye – habár az nyíltan tagadja az EU jogát – szentírás a megfelelési kényszer miatt. Így ítélkezését alárendeli az elvárásoknak. Így születnek meg tömegével a jogsértő ítéletek.

 

Csakhogy néha elgaloppírozza magát néhány bíró, és úgy nyilvánítja érvényessé a szerződést horriblis kamat beillesztésével, hogy az eredeti hitelező perben sem áll. Néhány törvényszék így kitalálta azt, hogy legyenek az eredeti hitelezők is alperesek a perben, és akkor már milyen szép a megoldás. Csakhogy ezt meg a Pp. nem engedni. De ez pont ugyanúgy nem tartja vissza a bírói önkényt, mint az EU joga.

 

E tárgyban készült egy beadványom, melyet kivonatolok, és a köz számára elérhetővé teszek. Hátha valakin segít.

 

bírói önkény az engedményes tilos jogelőnyben részesítése által