Új EUB előzetes döntéshozatal iránti kérelem

A Győri Ítélőtábla a Pf.IV.20.073/2021/10/I. sz. alatti végzésével megítélte a perben kifejtett érvelésemet, és feltette kérdéseit az EUB felé. Miként a C-932/19. sz. alatti ügyben, itt is külön lehetőségem lesz részletesen kifejteni EU jogi álláspontomat.

Azonban az biztos, hogy az országban folyamatban lévő összes pert fel kellene függeszteni, mert ez olyan anyagi jogi előkérdés, melyet eleddig alig néhány bírói tanács vett figyelembe.

 

Nézzük tehát a végzés szövegét:

 

A Győri Ítélőtábla a dr. Marczingós László ügyvéd (8272 Tagyon, Muskátli u. 3.) által képviselt BNT felperesnek a Sulyok és Ádám Ügyvédi Iroda (6721 Szeged, Vadász u. 4/A.; ügyintéző: dr. Horváth Tamás Lajos ügyvéd) által képviselt AxFina Hungary Zártkörűen Működő Részvénytársaság (korábbi nevén: Lombard Lízing Zártkörűen Működő Részvénytársaság) (6722 Szeged, Tisza Lajos körút 85-87.) alperes ellen szerződés érvénytelenségéből eredő igény iránt indított perében a Szombathelyi Törvényszék 2021. február 19-én meghozott 28.P.20.545/2020/10/II. ítélete ellen a felperes részéről 11. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban – tárgyaláson – meghozta a következő

 

v é g z é s t:

 

Az ítélőtábla az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezi az alábbi kérdésekben:

 

1.) Ellentétes-e a Tanácsnak a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK Irányelve 6. cikk (1) bekezdésével, illetve 7. cikk (1) bekezdésével a nemzeti jog olyan értelmezése, amely a fogyasztókkal kötött szerződésben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltétel miatti érvénytelenség jogkövetkezményeit, abban az esetben, ha az a szolgáltatás elsődleges tárgyát érinti, s emiatt a tisztességtelennek minősített feltétel kihagyásával a (kölcsön)szerződés nem teljesíthető, akként vonja le, hogy miután a nemzeti bíróság megállapítja a teljes szerződés érvénytelenségét – azaz azt, hogy a szerződés a maga egészében nem maradhat fenn és nem válthat ki a fogyasztóra kötelező joghatást -,

 

  1. a) a szerződést úgy nyilvánítja érvényessé, hogy a szerződés elsődleges tárgyát képező nyújtott kölcsön kirovó pénznemévé a magyar forintot és azt a forint összeget helyettesíti be, amit a fogyasztó ténylegesen megkapott a hitelezőtől, és az így maghatározott tőke után fizetendő ügyleti kamatot is az érvénytelennek nyilvánított szerződéstől eltérően határozza meg (helyettesíti be), mégpedig akként, hogy a szerződéskötéskori „induló” kamat a szerződéskötéskor irányadó budapesti bankközi forint hitelkamatlábnak, mint referencia kamatnak (BUBOR) az eredeti (devizaalapú) szerződésben meghatározott kamatfelárral növelt értékével egyenlő;

 

  1. b) a szerződést úgy nyilvánítja érvényessé, hogy a deviza-forint átváltási árfolyamot maximálja, azaz ténylegesen a fogyasztó által vállalt, azonban tisztességtelennek minősülő szerződési kikötéssel érintett árfolyamkockázatot egy, a bíróság által észszerűnek minősített, és a fogyasztó részéről a szerződéskötéskor is számításba vehetőként értékelt mértékre mérsékeli, a szerződésben rögzített kamatmértéknek egy későbbi törvényben kötelezően előírt forintosítás fordulónapjáig történő érintetlenül hagyásával?

 

2.) Az 1.) pontban megfogalmazott kérdésre adott válasz szempontjából van-e jelentősége annak, hogy a magyar jog szerint alkalmazott érvényessé nyilvánítás

 

  1. a) vagy olyan ténybeli helyzet mellett történik, amikor a felek között még van létező szerződés, azaz a szerződés fenntartása azt a célt szolgálja, hogy a tisztességtelennek minősített feltételek visszamenőleges hatályú korrekciójával a felek közötti jogviszony a jövőre nézve is fennmaradhasson – egyidejűleg az addig teljesített szolgáltatásoknak a módosított feltételekkel történő újraszámításával –, s ezáltal a fogyasztót attól a különösen káros következménytől is védje, amelyet egy azonnali egyösszegű visszafizetési kötelezettség jelentene;

 

  1. b) avagy olyan ténybeli helyzet mellett történik, amikor a felek között a perben a tisztességtelen szerződési kikötés szempontjából megítélendő szerződés már nem létezik – azért, mert annak futamideje már lejárt, vagy mert a hitelező azt már korábban a törlesztés nem fizetése, vagy általa nem megfelelő mértékűnek tartott összegű fizetése miatt felmondta, vagy mindezek nélkül is a tényleges helyzet az, hogy azt egyik fél sem tartja már érvényben lévőnek, vagy annak érvénytelensége bírósági döntés miatt már nem tehető vitássá –, azaz a szerződés visszamenőleges érvényessé nyilvánítása nem a szerződés fogyasztó érdekében történő fenntartását szolgálja, hanem azt, hogy az egymással szembeni követelések elszámolása és a jogviszony lezárása a tisztességtelennek minősített kikötés (kikötések) korrekciójával történhessen meg?

 

3.) Amennyiben a Bíróság válasza az 1. a), illetve b) pontokban foglalt kérdésre igenlő – figyelemmel a 2.) pontban felvetett szempontokra is –, akkor az említett Irányelv érintett rendelkezéseivel ellentétes-e a 2. a) pont alatt ismertetett ténybeli helyzetben a nemzeti jog azon szabályának behelyettesítésével a szerződés fenntartása a forintosítási törvényben a jogalkotó által előírt módosítás időpontjáig azoknak a törvényi rendelkezéseknek a behelyettesítésével, hogy

– ellenkező (jelen esetben érvénytelen) kikötés hiányában a pénztartozást a teljesítés helyén érvényben lévő pénznemben kell megfizetni;

– a szerződéses kapcsolatokban – ha jogszabály kivételt nem tesz – kamat jár;

– a kamat mértéke – ha jogszabály kivételt nem tesz – megegyezik a jegybanki alapkamattal.

 

Az ítélőtábla az előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig a fellebbezési eljárást

felfüggeszti.

 

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

 

I n d o k o l á s

 

Az alperes jogelődje, mint hitelező, valamint a felperes, mint adós 2008. február 13-án kötöttek kölcsön és opciós szerződést. A szerződés fogyasztói szerződés, annak célja gépjármű vásárlásának finanszírozása volt. Az alperes jogelődje ténylegesen 2.830.000,- Ft kölcsönt folyósított 120 havi futamidőre, azzal, hogy a teljes futamidőre kamatként 920.862,-Ft-ot tüntettek fel. A kölcsönt a felperes tehát magyar forintban kapta meg, azt ugyanebben a devizanemben kellett visszafizetnie, azonban a kölcsön devizanemét svájci frankban határozták meg. Ebből következően a forint és a svájci frank árfolyamának változása a felperes visszafizetési kötelezettségét befolyásolta.

 

A szerződés adatai alapján az ügyleti kamat mértéke meghatározható. A törlesztőrészleteket a felperes 2015. augusztusáig fizette.

 

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (DH1 törvény) 3. §-ának (1) bekezdése alapján a fogyasztói kölcsönszerződésben – az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével – semmis az a kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön-, illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli.

 

Nem vitás, hogy a kölcsönszerződés a különnemű árfolyamok alkalmazása miatt a perbeli tisztességtelen, semmis.

 

Az ebből a tisztességtelen kikötésből adódó érvénytelenségi ok miatt az elszámolásra a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi

határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 törvény) rendelkezései szerint sor került, majd 2015. február 1-jei fordulónappal – az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2015. évi CXLV. törvény (a továbbiakban:DH3 törvény) szabályai alapján a forintosítás mellett az ilyen szerződések deviza alapúsága megszűnt. E törvényben ugyanis a jövőre nézve a jogalkotó előírta az ilyen deviza alapú kölcsön szerződések módosítását, mégpedig a törvényben meghatározott időpontra deviza alapon számított fennálló tartozások forintosítását, s ugyanígy meghatározta az alkalmazható kamat mértékének szempontjait.

 

A kölcsönszerződés érvénytelenségét az árfolyamváltozás kockázatának a fogyasztóra telepítő rendelkezés tisztességtelensége miatt a Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.035/2019/11/I. számú jogerős közbenső ítéletével megállapította, így a per a Szombathelyi Törvényszék elsőfokú bíróság előtt az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása kapcsán folytatódott.

 

Irányadó, hogy a szerződés e tisztességtelen feltétel elhagyásával nem teljesíthető. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbialban: régi Ptk.) 237. § (1) bekezdése alapján érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. A régi Ptk. 237. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka (…) megszüntethető. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről. A DH2 törvény 37. § (1) bekezdése értelmében a perbelihez hasonló esetekben az érvénytelenség jogkövetkezménye kizárólag a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítása lehet.

 

A magyar bírói gyakorlat túlnyomórészt a Kúria Konzultációs Testületének 2019. június 19-ei – egyébként formálisan nem kötelező – állásfoglalásában foglaltakat követi. Eszerint az egyetlen alkalmazható érvénytelenségi jogkövetkezmény az érvényessé nyilvánítás. A magyar érvénytelenségi szabályozás dogmatikája szerint ugyanis a legfeljebb az ítélethozatalig terjedő hatályossá nyilvánításra, amely szükségszerűen a szerződés jövőre vonatkozó felszámolásával párosul, csak abban az esetben van lehetőség, ha az érvénytelenség oka nem kiküszöbölhető.

 

Az érvénytelenség megszüntetése tehát a fogyasztónak a tisztességtelen kikötésből fakadó árfolyamkockázat egészének (a bíróság általi forintkölcsönné alakítás), vagy egy részének (az árfolyamkockázat bíróság általi maximalizálása) kiküszöbölése módszerével, effektíve a szerződés tartalmának módosításával történik, akként, hogy az egyik fél se kerüljön a másikkal szemben aránytalanul kedvezőbb, illetve méltánytalanul súlyosabb vagyoni helyzetbe.

 

Ez utóbbi „kiegyensúlyozó megfontolás” a magyar jogi dogmatikában és joggyakorlatban – a nem fogyasztói szerződésekre vonatkozóan – kialakult és követett szempont, jelen bíróság számára azonban kétség merült fel abban, hogy ez az Irányelvvel, valamint az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) ezzel kapcsolatosan kialakult döntéseiben kifejtett hatékony védelem elvével összeegyeztethető-e.

 

Röviden összefoglalva jelen bíróság az alábbiak miatt látta indokoltnak előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését. A Tanácsnak a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK Irányelve (a továbbiakban: Irányelv) 6. cikk (1) bekezdése értelmében a tagállamok előírják, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.

 

Az Irányelv 7. cikk (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

 

A Bíróság a C-618/10., Banco Espanol Credito S.A.-ügyben meghozott ítéletében úgy foglalt állást, hogy az Irányelv 6. cikk (1) bekezdésével ellentétes az olyan tagállami jogi

szabályozás, amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása esetén az említett szerződést e feltétel tartalmának módosítása útján kiegészítse. Az ítélet indokolása tartalmazza azt is, hogy az Irányelv 6. cikk (1) bekezdése „nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve” fordulatának célja, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt az e felek egyenlőségét helyreállító valódi egyensúllyal helyettesítse (63. pont).

 

A Bíróság a C-26/13., Kásler- és Káslerné Rábai-ügyben hozott ítéletében azt fejtette ki, hogy az alapügyhöz hasonló esetben, amennyiben a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, e rendelkezéssel nem ellentétes a nemzeti jog azon szabálya, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára a tisztességtelen feltételeknek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való behelyettesítése révén az e feltétel érvénytelenségének orvoslását. Ennek oka, hogy a fogyasztót ne érjék különösen káros következmények, ugyanis így a szerződés megsemmisítéséből eredő visszatartó erő kerülne veszélybe (83. pont). Ha ugyanis a részletekben megfizetendő kölcsönösszeg azonnal esedékessé válna, úgy ennek kockázata, hogy a teljesítés meghaladja a fogyasztó képességeit, amivel jobban bünteti őt, mint a hitelezőt, ugyanis lehetséges, hogy ez utóbbi nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen az általa kínált szerződésekbe (84. pont).

 

A Bíróság gyakorlatából az állapítható meg, hogy a tisztességtelen feltétel tartalmának

módosítása főszabály szerint nem, hanem csak kivételesen, a fogyasztó érdekében lehetséges. Több döntésében hangsúlyozta azt is, az Irányelv 7. cikk (1) bekezdése szerinti cél, hogy az eladókat vagy szolgáltatókat visszatartsa a tisztességtelen feltételek alkalmazásától. Többször kifejtette továbbá, miszerint a tagállami bíróság azon kötelezettsége, hogy mellőzze az olyan tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazását, amely jogalap nélkül kifizetettnek bizonyuló összegek fizetésére kötelez, főszabály szerint ezzel egyező összegű visszafizetési kötelezettséget eredményez (C-154/15., C-307/15.,- C-308/15., Gutiérrez Naranjo- és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 61. és 62. pontjai, C-698/18., C-699/18., SC Raiffeisen Bank SA- és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 54. pontja). Ez abból következik, hogy főszabály szerint a tisztességtelennek minősülő feltételt úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, ezért a fogyasztóra nem fejthet ki joghatást.

 

A fentiek tükrében az ítélőtábla abban kéri a Bíróság döntéshozatalát, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonásakor a végzés rendelkező részében írt módszerek megfelelő és hatékony eszközt jelentenek-e, hogy megszüntessék az eladóknak vagy szolgáltatóknak a fogyasztókkal kötött szerződéseiben alkalmazott tisztességtelen feltételeket, figyelemmel a további kérdésekben foglalt szempontokra.

 

Mindezek miatt az ítélőtábla az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 267. cikkére

hivatkozással a Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezte a végzés rendelkező részében megfogalmazott kérdéseket érintően.