Nagyon hosszú ideje töprengtem azon, hogy miként fogjak neki e roppant kényes kérdésnek. Idősebb, nagy tudású kollégákat is felkértem arra, adjanak tanácsot. Közben szétvetett az ideg, hogy a tárgyalótermekben a banki ügyvédek azzal jönnek, ők ugyan nem igazán tagadják a uniós jog primátusát, de azt kérik nem alkalmazni, mert ügyfelük számára hátrányosnak tűnik. Természetesen ennél még meglepőbb, és cseppet nem mulatságok fordulatok is elhangoznak nap mint nap.
Vártam tehát jó sokat, azonban a Vasvári-féle ügyben közzétett kúriai sajtónyilatkozat végképp kiverte a biztosítékot és szóvá teszem, hogy az ügyvédi hivatásrend nem kicsiny hányada konkrétan kiszolgálja az önkényt és a kamarai szervezet mélyen hallgat. Ám ebben az esetben miről szól az ügyvédi hivatás? Miről szól az ügyvédi önkormányzatiság?
Elmélyedtem a Nürnbergi-perek kevésbé ismert szálában, ahol a náci Harmadik Birodalmat kiszolgáló ügyvédek, bírák, egyéb jogászok ültek a vádlottak padján, mert közreműködésük nélkül nem tudott volna működni az önkény. Mit gondolnak a kamarai tisztségviselők, mi a fontosabb? A gerinces, magas színvonalú szakmaiság, a valós etika, morál, vagy a minimális életben maradás és hallgatás?
A kamara bátran kiállt velem szemben is a bírságok méltóságának védelmében, de közben nem kívánta észrevenni, hogy a magyar bírósági szerveztet az EU joga tekintetében már alig minősül bíróságnak. Milyen méltóságot kell akkor megvédeni?
Valahogy az az érzésem, a tekintélyelvűség átvette a szakmai tisztelet és becsület helyét, holott hogyan is szólt Horatius?
„A JOG ERKÖLCS NÉLKÜL ÖNKÉNY”