Több ízben értekeztem a magyar jogállamiságot és jogbiztonságot érintő azon bírói magatartás kapcsán, mely különösen az un. deviza alapú szerződésekkel kapcsolatosa jogvitákban kétségbe vonta az EU jogának primátusát és évtizeden áthúzódó módon tette lehetetlenné a fogyasztók hatékony bírói jogvédelmét. Mivel az EUB felé ömlenek le a volt szocialista országok bírói karából az előzetes döntéshozatali kérelmek, alappal vetődik fel, miért passzív a magyar bírói kar? Nincsen aggályuk azzal kapcsolatban, hogy a magyar bírói gyakorlat megalapozottan negligálja az EU jogát? Nekik ez így jó, ahogyan van, mert le lehet adminisztrálni az ügyeket és közben kiszolgálják az elvárásokat, így saját egzisztenciájuk biztonságban van?
2009 nyarán úgy éreztem, fel kell adnom mindent, mert teljesen haszontalan munkásságom, ráadásul maga az ügyvédi kamara – mint az ügyvédség önkormányzati szerve, mely elvben jogaim megóvása érdekében működik – fordult ellenem, hogyan merészelem megkérdőjelezni a bírói kar tisztességét, és ezzel megsértem a bíróságok méltóságát. Mondják ezt akkor vádlóim, amikor a magyar jogállamot a jogász társadalom szeme láttára, hallgatását kihasználva bontja le elemeire a pártvezetés.
Még 2018. őszén történt, hogy egy adott ügyben jártam el jogi képviselőn egy törvényszéki tárgyaláson. Szóvá tettem, hogy a bíróság nem alkalmazza az uniós jogot, abból úgy csemegézik, ahogyan alátámaszthatja contra legem, önkényes bírói magatartását. A bíróság ítéletet is hirdetett, azonban annak indokolásáról távoztam, mert nem voltak hajlandó személyes jelenlétemmel asszisztálni egy törvénytelen eljáráshoz. A dolog érdekessége, hogy az ügyben számos szemtanúja volt, saját ügyfelem, az ellenérdekű fél jogi képviselője, és egy egyetemi hallgató, aki teljesen érdektelen személyként ült be a tárgyalásra, tanulni vágyása okán.
Néhány nappal később, amikor megkaptam a tárgyalási jegyzőkönyvet, kiderült, a bíró megbírságolt 200.000.-Ft-ra, mert állítása szerint azt mondtam neki, „Kapja be!” Mély felháborodásomban fogtam magam, és egy elkeseredett facebook bejegyzést írtam, melyben megemlítettem név szerint is a bírót. Ebből ügy kerekedett, mert a bíró büntető feljelentést tett ellenem rágalmazás miatt. A rendőrség meg is gyanúsított a bűncselekmény elkövetésével. Több kijelentésemet találták törvénysértőnek, ám ezekből most csak a „Kapja be!” tételt emelem ki, ugyanis az nem a véleményem megosztását jelentené, hanem olyan indokolatlan és elfogadhatatlan kinyilvánítást, mely szerintem is megengedhetetlen.
A rendőrség indítványomra kihallgatta a tárgyaláson részt vevő személyeket tanúként, akik nem erősítették meg a feljelentő bíró állítását, így komolyan, alappal merült fel, hogy a tárgyalási jegyzőkönyv, mint közokirat hamis, valótlan, és a bíró hivatali visszaélése igazolt. Amikor a nyomozást lezárták és vádat emeltek ellenem a vallomások ellenére, közokirat-hamisítás miatt feljelentést tettem. A rendbírság miatti pénzbírságot kiszabó végzés ellen fellebbeztem, melyet a Fővárosi Ítélőtábla elutasított, mert szerintük teljesen közömbös, hogy mit állítok, a bíró által felvett jegyzőkönyv közokirat, így az ellen szavamat nem emelhetem fel. A 200.000.-ft rendbírságok kifizettem és vártam a büntető tárgyalásomra.
Az ügyben eljáró bíróság ismét kihallgatta a tanúkat és az alábbi megállapításokat tette az elsőfokú ítéletben az 5.) vádpont kapcsán:
[90] Az 5.) pontban foglalt kijelentésekkel kapcsolatban a becsület csorbítására alkalmasság szinten vitán felüli, a bíró foglalkozású sértett kapcsán az a kijelentés, hogy valótlan tényállítást tesz, foglal közokiratba az olvasó számára azt jelenti, hogy a bíró a szakmai szabályaival ellentétes módon járt el, mely fakadhat gondatlanságból, illetve szándékosságból is, de mindkét esetben a bíró megítélését egyértelműen negatív módon érinti. Ezen kijelentések tényállítások, melyekkel kapcsolatban a jogellenség hiánya, valamint a közérdek, méltányolható magánérdek kapcsán korábban kifejtettek irányadók.
[91] A bíróság e körben a vádlott által a facebook bejegyzésben valótlannak megjelölt körülményekről a polgári tárgyaláson jelen levő valamennyi személyt kihallgatta. A vádlott ezen kijelentése kapcsán abban az esetben mentesülhetett a felelősség alól, amennyiben jelen bíróságban bármelyik kifogasolt jegyzőkönyvrészlet valótlansága felől meggyőződés alakul ki. A történtek lehető legpontosabb feltárása érdekében a bíróság a tanúvallomásokat minden részletében összevetette. A vádlott a facebook bejegyzésben a jegyzőkönyv valótlanságát abban látta, hogy nem egyszerre távozott a tárgyalóteremből a felperessel és a hallgatósággal, nem csapta be az ajtót és nem mondta a sértettnek, hogy „kapja be”.
[92] A tárgyalóteremből való távozás körülményei kapcsán a jegyzőkönyv azt tartalmazza, hogy a vádlott „a III. rendű felperessel es a hallgatósággal együtt az ajtót becsapva távozott.” Valamennyi vallomás egyezik abban a körben, hogy az alperesi jogi képviselő, dr. …. az, aki a többiektől külön távozott (hiszen ő volt az egyetlen, aki megvárta a tárgyalás végét). A vallomások között abban kisebb mértékű eltérés mutatkozott, hogy a többi távozó szorosan egymást követve, néhány másodperc vagy nemi idő elteltével hagyta el a tárgyalótermet, de tekintve, hogy a jegyzőkönyv az egyébként senki által nem vitatottan nagy indulati töltöttséggel, rövid idő alatt lezajlott jelenetet bizonyos mertekben összefoglalva tartalmazza, a bíróság álláspontja szerint az a jegyzőkönyvi megállapítás semmiképpen nem tekinthető valótlannak, hogy a vádlott, az ügyfele es a hallgatóság együtt vagyis az alperestől elkülönülve távoztak a tárgyalóteremből, tehát a jegyzőkönyv ezen megfogalmazásában semmi kifogasolni valót a bíróság nem talált. Hasonlóan az ajtó becsapása kapcsán sem, hiszen maga a vádlott védekezése tartalmazza, hogy a szóban forgó ajtót fizikai adottságainál fogva nem lehet halkan becsukni, az mindenképpen bizonyos fokú zajjal jár, illetve „Volt ajtócsapkodás azért”. Dr. ………. az ajtó becsapást vallomásában megerősítette, ……… (tanú) úgy fogalmazott, hogy „a vádlott vehemensebben csukta be, mint szokás”. …….. vallomása szerint ugyan ha a vádlott nagyon bevágta volna maga után az ajtót, arra emlékezne, viszont azt meg tudta erősíteni, hogy feldúlva távozott a tárgyalóteremből. A bíróság e körben mérlegeléssel a sértett vallomását fogadta el, figyelemmel arra, hogy azt az elfogulatlan tanuk is megerősítették, és a vádlott utóbb tett vallomása is arra utal, hogy az ajtó becsukására nagyobb zajhatással került sor, melynek ajtó becsapásként történő jegyzőkönyvezése szinten nem a valósággal ellentétes.
[93] A vádlott ezen kívül kizárólag a jelen büntetőügy tárgyalási szakában a jegyzőkönyv valótlanságát abban a körben is felvetette, hogy a sértett a pénzbírságot kiszabó végzését nem a polgári tárgyaláson, hanem csak utólag hozta meg, ugyanakkor erre meg a vádlott is csak mint lehetséges verzióra utalt, hivatkozva dr. ………… tanúvallomására. Dr. …….. a nyomozás során pénzbírságról egyáltalán nem nyilatkozott, erre irányuló kérdése a nyomozónak nem is volt. A bírósági tárgyaláson a tanú először úgy fogalmazott, hogy „nincs tudomásom arról, hogy rendbírságot szabott ki a bíró úr”. Majd később, újabb kihallgatásán már azt mondta, hogy nem tud már visszaemlékezni a tárgyalás végén történtekre, egyébként le szokta jegyzetelni a határozatokat, hogy ebben az esetben a végzésről született-e jegyzete, azt nem tudta megmondani. Korábbi vallomását akként pontosította, hogy úgy értendő, hogy valószínűleg mar akkor sem emlékezett pénzbírságot kiszabó végzésre, de nem zárható ki, hogy a tárgyaláson a jelenlétében történt meg a végzés lediktálása. Ez az egyetlen rendkívül bizonytalan tanúvallomás azonban nem vezethetett eredményes valóságbizonyításra, es nem volt alkalmas arra, hogy önmagában bizonyítsa a sértett határozott vallomásával szemben, hogy a jegyzőkönyv e vonatkozásban nem felel meg a valóságnak.
[94] A vádlott ugyanakkor mar a facebook bejegyzésében és végig az eljárás során is leginkább azt sérelmezte, hogy a jegyzőkönyv szerint ő távozáskor a sértettnek azt mondta, hogy „Kapja be”. Ezen kijelentés vizsgálatakor először is abból kellett kiindulni, hogy ez a tárgyalótermi környezetet es az ott érvényes viselkedési szabályokat tekintve rendkívül vulgáris, kirívóan oda nem illő, a tárgyalás es a tárgyalást vezető bíró méltóságát súlyosan sértő mondat, mely amennyiben elhangzik a tárgyalóteremben különösen egy jogi képviselőtől, az mindenképpen szokatlan, rendkívüli eseménynek számít. Ezzel a mondattal kapcsolatban a sértett határozottan állította, hogy hallotta, hogy az elhangzott, azonban ezt a jelenlévők közül senki nem tudta megerősíteni.
[95] ………. tanú azt állította, hogy azt nem hallotta, hogy a vádlott a „Kapja be!” kifejezést mondta volna. A sértettel történő szembesítéskor is azt vallotta, hogy „én erre nem emlékszem, hogy ilyen kijelentést mondta volna”, ……………… a tárgyaláson tett vallomásában ilyenre szinten nem emlékezett. arra a nyomózói kérdésre, hogy a tárgyalóteremből kifele menet hangzott-e el bármilyen megjegyzés a vádlott részéről úgy nyilatkozott, hogy „nem hallottam részéről semmit sem, de az is igaz, hogy nem őt figyeltem.”. A sértettel történő szembesítéskor úgy nyilatkozott, hogy „en nem hallottam, hogy ez elhangzott volna.” A tárgyaláson azt mondta, hogy olyat nem hallott, hogy a „Kapja be!” elhangzott volna. ………… a „Kapja be!” kifejezésről a nyomozás során elmondta, hogy „ez az en fülem hallatára nem hangzott el sem a tárgyalóteremben, sem pedig azon kívül”. Majd a sértettel való szembesítéskor „én ilyen obszcén kifejezésre az ügyvéd úrtól nem emlékszem, hogy ilyen elhangzott volna. A tárgyalóban abban a pillanatban öten voltunk, ez matematika, hányan mondták, hogy „Kapja be!”, akkor mondta, en nem emlékszem arra, hogy ez elhangzott volna.” A tárgyaláson úgy fogalmazott, hogy 100%, hogy ilyen nem hangzott el, „biztos, hogy nem hangzott el a „Kapja be!”, mert ez annyira erős kijelentés lett volna abban a szituációban, hogy ez nyomot hagyott volna bennem is.”
[96] A sértett és dr. ………… tanú is felidézte, hogy a vádlott távozásakor, miután a szóbeli indokolást megjegyzéseivel félbe szakította, a sértett azt kérdezte, hogy „Mit mondott?” Erre az egybehangzó vallomások szerint azonban senki nem reagált semmit, vagyis a kérdésre nem válaszolt. A sértett ezen mondatat a megdöbbenéssel magyarázta. Valamennyi vallomás megegyezett abban is, hogy amikor a vádlott az indokolást félbe szakította, és kijelentette, hogy ezt ő nem hallgatja tovább, akkor a viszonylag nagy méretű tárgyalóteremből a felperesi képviselő helyétől az ajtó felé indult. A sértett szerint közvetlenül a tárgyalóteremből való kilépése előtt hangzott el a „Kapja be” kijelentés. A vallomásokból az is kiderül, hogy ebben a pillanatban a sértett volt a legtávolabb a vádlottól, mégis a vádlotthoz közelebb levők közül senki nem érzékelte az inkriminált mondatot. Ez annál is inkább árulkodó, mert a tárgyalásról több más részletet fel tudtak idézni, és emlékeztek a „Kapja be” kijelentésnél jóval kevésbé vagy egyáltalán nem kirívó momentumokra. Bar mar a nyomozás során történő kihallgatások is hónapokkal az ominózus tárgyalást követően történtek, mely az emlékek elhalványulását okozhatta, azonban azon a tárgyaláson a legemlékezetesebb eseménynek mindenképpen egy ilyen kirívóan durva megnyilatkozásnak kellett volna lennie. Ha tehát ezt egyetlen jelenlevő sem tudta mar a nyomozás során sem felidézni azok közül, akik ráadásul elvileg a legközelebb voltak a vádlotthoz a mondat elhangzásakor, annak az lehetett az oka, hogy a sértett által hallani vélt kijelentés valójában így nem hangzott el. Nem következik ebből a sértett részéről semmiféle szándékosság, ezt a vádlott az utolsó szó jogán maga is kifejtette, pusztán a téves jegyzőkönyvvezetés ténye állapítható meg. A szándékosság hiányára utal az is, hogy a pénzbírságot kiszabó végzés indokolása szerint nem a konkrét kijelentés, hanem maga az ítélet félbeszakítása – tartalomtól függetlenül – adott okot a pénzbírság kiszabására, tehát célzatosság fel sem merül.
[97] E körben tehát a bíróság megállapította, hogy a valóság bizonyítása eredményre vezetett, és ezért az 5.) pontban foglalt kijelentés kapcsán a vádlott büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg.
Mivel a Veszprém Megyei Főügyészség nem élt fellebbezéssel és a bíróság által megállapított tényállást is aggálytalannak tartotta, kérdésként teszem fel, ha már a nyomozati szakban is rendelkezésre álltak e vallomások, mégis miért emeltek vádat ellenem a „Kapja be!” kifejezés miatt. A sértett bíró kamarai panasza alapján két (2) eljárás is indult ellenem ugyanabban a tárgykörben!
Másfelől – nem foglalkozván az elsőfokú büntető ítélettel – a valóság még nagyobb pofont ad az embernek, mint gondolná:
Az ominózus rendbíságot kiszabó végzés szó szerint így szól:
Ezt követően a bíróság a tárgyalást berekesztette, és zártan meghozta, nyilvánosan kihirdette a külön íven szövegezett
í t é l e t e t.
Ezt követően a bíróság kihirdette az ítéletet, és megkezdte az ítélet szóbeli indoklását, amely közben a felperesi képviselő azon mondatok kíséretében, hogy „Ha a bíróság nem ismeri a C-51-es ítéletet, és nem akarja az uniós jogot alkalmazni, akkor minek hoz ítéletet? Ezzel hivatali visszaélést követ el, nekem ezt nincs kedvem tovább hallgatni. Kapja be!”, a III. rendű felperessel és a hallgatósággal együtt az ajtót becsapva távozott.
…
A bíróság a per 2018. szeptember 21-i tárgyalásán figyelmeztette a felperesi képviselőt a tárgyalás rendjének megtartására és megsértésének következményeire. A bíróság a tárgyalást berekesztette, kihirdette az ítéletet, és megkezdte az ügy szóbeli indokolását. A szóbeli indokolás közben a felperesi képviselő azon mondatok kíséretében, hogy „Ha a bíróság nem ismeri a C-51-es ítéletet, és nem akarja az uniós jogot alkalmazni, akkor minek hoz ítéletet? Ezzel hivatali visszaélést követ el, nekem ezt nincs kedvem tovább hallgatni. Kapja be!” a III. rendű felperessel és a hallgatósággal együtt az ajtót becsapva távozott.
Ha hűek maradunk a bíróság végzésének tartalmához, akkor az nyert bizonyítást, hogy valótlan a tárgyalási jegyzőkönyv, mint közokirat tartalma. Ha a tartalom nem valós, akkor a végzés indokolása sem lehet megalapozott. Nézzük meg, mint mondott erre a másodfokú bíróság:
A fellebbezés nem alapos.
A Pp. 117. § (1) bekezdése szerint a jegyzőkönyvben röviden le kell írni az eljárás menetét és az annak során történteket, mégpedig úgy, hogy a jegyzőkönyv alapján azt is meg lehessen állapítani, vajon az eljárás a törvényben meghatározott alaki követelményeknek megfelel-e. Ha valamely kifejezés vagy kijelentés pontos szövege jelentős, azt szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni.
A Pp. 134. § (1) bekezdése szerint a tárgyalás rendjének fenntartásáról és a tárgyalás méltóságának megőrzéséről az elnök gondoskodik, míg az (5) bekezdés szerint a feleket és képviselőiket, más perbeli személyeket, valamint a tanúkat és a szakértőket, úgyszintén a hallgatóság tagjait, ha a tárgyalás rendjét megzavarják, az elnök rendreutasítja. Ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetében a bíróság pénzbírságot (120. §) szab ki.
A felterjesztett iratokból megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a 2018. november 27-én kelt 14. sorszámú végzésével a fellebbezéssel támadott végzés sorszámának kijavításán túl a jegyzőkönyv kijavítása iránti kérelmet elutasította. Erre tekintettel a Pp. 117. § (1) bekezdésére is figyelemmel az ítélőtáblának abból kellett kiindulni, hogy a 2018. szeptember 21-i tárgyalásról készült jegyzőkönyv közokiratként az annak során történteket – így a jogi képviselő ítélethirdetés során tett megjegyzéseit és tanúsított viselkedését – az elhangzottaknak és az elsőfokú bíróság által tapasztaltaknak megfelelően tartalmazza. A jegyzőkönyvből megállapítható az is (3. oldal első bekezdése), hogy az elsőfokú bíróság a sérelmezett végzés meghozatalát megelőzően már figyelmeztette a felperesi jogi képviselőt a tárgyalás rendjének és méltóságának megtartására, mivel a jogi képviselő engedély nélkül folytatta nyilatkozatát.
A rendelkezésre álló adatok alapján az ítélőtábla maradéktalanul egyetért az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokaival, mivel helytállóan állapította meg, hogy a jogi képviselőnek az ítélet szóbeli indokolása során tanúsított magatartása a tárgyalás rendjének megtartását és méltóságának megőrzését súlyosan sértette.
A bíróságok nem valami feudális viszonyok között értelmezett inkvizíciós feladatot látnak el, hanem alkotmányos, közjogi kötelezettségüket teljesítik, amikor a felek jogvitáját kötelesek úgy elbírálni, hogy a bírók nem vonhatják el magukat a jog hatálya alól, kötelességük a jogot alkalmazni, attól nem térhetnek el. Másfelől a tárgyalási jegyzőkönyv közokiratnak minősül, mellyel szemben igen nehéz ellenbizonyítással élni.
Amikor kézhez vettem az inkriminált jegyzőkönyvet, kértem annak kijavítását, mivel nem állítottam olyat, mely a közokiratban szerepel. Erre a bíróság megtagadta az általam sérelmezett rész elhagyását, ugyanis:
A kérelem tartalma alapján kizárólag a beidézett, ezért pontosan beazonosítható részek közül az 5. oldal „ítéletet” részt követő bekezdése tekintetében volt határozott. E vonatkozásban a bíróság a kérelmet azért tartotta megalapozatlannak, mivel a tárgyalóban történteket az eljáró bíró az által hallottak és látottak alapján, rögtön azok elhangzását és megtörténtét követően nyomban jegyzőkönyvezte.
Amíg a büntető ítéletben a bíró előre felmenti bíró kollégáját a szándékosság alól, úgy maga a bírósági végzés adja cáfolatát a gondatlanságnak, hiszen az érintett bíró (sértett) „hallottak és látottak” alapján fenntartotta állítását.
Magyarán, ha egy bíró azt írja bele a jegyzőkönyvbe, hogy életveszélyesen megfenyegettem, akkor sem tehetek ellene semmit, mert ő állítja ki a közokiratot, és hiába cáfolják meg a jelenlévő felek, az nem vezethet eredményre, lefolytatnak ellenem egy eljárást és el is ítélnek. Mindaddig, míg a bíróságokon nem lesz egyidejű kép- és hangfelvétel, addig az ilyen önkénynek nem lehet gátat szabni. Így fordulhatott elő, hogy egy táblabíróságon egy ügyvéd kollégám úgy került bele a jegyzőkönyvbe – és nyilatkozatot tett is a perben – hogy az adott kolléga 200 km távolságban mondott éppen védőbeszédet. Az előterjesztett kifogások alapján semmilyen felelősségre vonás nem történt, elsikálták az ügyet ügyészi szinten is. Ha tehát a közokiratról kiderül, hogy valótlan, hamis, akkor annak a bíróra nézve semmi következménye nincsen, ám az ügyvédre úgy terhelő, hogy valódi jogorvoslata nem biztosított.
Amikor megkaptam a büntető ítéletet, megküldtem a Fővárosi Törvényszék és a Fővárosi Ítélőtábla elnökeinek, hogy a bíróság integritását sértő cselekményként észlelem a valótlan tartalmú közokirat kiállítását és felhasználását, mely kapcsán intézkedést kértem.
A táblabíróság elnöke az alábbi azt a választ adta, nem történt semmilyen jogsértés, így nem kíván az üggyel foglalkozni. A Fővárosi Törvényszék elnöke válaszra se méltatott, pontosabban áttette az ügyet a Gazdasági Kollégiumhoz, melyet érint a panasz. A Gazd.Koll vezetője nem tett intézkedést.
Fentiek után kell elővenni a Völner-ügyet, amikor a végrehajtói kamara elnöke bemegy a bírósági igazgatási vezetőkhöz, és elvárásokat fogalmaz meg. Furcsa, de az OBH elnöke tényszerűen nem is vitat dolgokat. A bírói kar egy része ugyan tiltakozik, de mindenki kerülgeti a forró kását, és egy mondatot tudok értékelni csupán:
„Emellett a MABIE korábban már többször rámutatott, hogy a bírói véleménynyilvánítás szabadsága, illetve a bírói függetlenség ellenében hat az, hogy a bírói jogállási, a bírósági szervezeti szabályok miatt a bírók kiszolgáltatottak lehetnek az igazgatási vezetés irányába, mert tőlük függ előmenetelük és státuszuk alakulása: minősítésük, fegyelmi felelősségre vonásuk, sőt egyes anyagi juttatásaik is. Ez az igazodási törekvés bénítóan hathat akkor is, amikor a bírók abban a kérdésben döntenek, hogy – az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által is többször kiemelt fontosságúnak értékelt – bírói véleménynyilvánítási jogukkal élnek vagy sem.”
Rólunk írták – El tudja érni, hogy ne érezze jól magát a munkahelyén? (mabie.hu)
Jelen pillanatban a magyar bírói igazgatás legfontosabb feladatául a perek gyors lepörgetését tartja, nem pedig a fair eljárások biztosítását, ahol az EU és tagállami jog hatékonyan és teljességében érvényesülhet. Mert miért is lenne baj, ha egy per 2 éven túl tart, ha annak összetettsége megkívánja? Miért kell igazoló jelentéseket írniuk állandóan a bíróknak? Adott esetben miért ne jelenthetne tisztességes eljárást az elsőfokú bírótól, ha fontosabbnak tartja a jog érvényesülését, mintsem a másodfokú bíróságok igényeinek kiszolgálását? Ha azonban egy bíró ítéleteit állandóan hatályon kívül helyezik, az az előremeneteli lehetőségeit dönti romba, így egzisztenciális okokból feladja a függetlenségét.
A fentiekben részletezett ügy csak a jéghegy csúcsa. Egy ügyvéd kinyilvánítja ellenérzéseit a contra legem, önkényes jogalkalmazás kapcsán, és a szervezet azonnal mozgásba lendül, jönnek a szankciók, és ha valójában semmit nem teszek, akkor majd beleírnak valami súlyosat a tárgyalási jegyzőkönyvbe és mehet a büntetőeljárás ellenem, meg a fegyelmi eljárás a kamaránál.
Ám a probléma lényege nem az, hogy én ügyvédként folytatom-e a pályámat sem, hanem az, mi is történt a bíróságokkal? Miért kell megfogalmazni azon aggályaimat, hogy ezek a szervezetek már nem minősülnek bíróságnak az uniós jog alapján? Hogyan lehetséges az, hogy az általam megfogalmazott kérdések, problémák még igazgatási szinten sem érintik meg a bírósági vezetőket, ellenben bizonyos emberek jönnek-mennek a legfelsőbb szinten, és elvárásokat fogalmaznak meg.
Egyszer egy felsőbb bírósági vezető azt mondta, én a magyar jogásztársadalom szégyene vagyok, amiért a felelősségét meg is állapították egy perben, de semmilyen következménye nem lett a bírói szervezetben. Én bevállalom e szégyent, mert megmarad a gerincem, a becsületem, de komolyan magukba kellene szállniuk azokban, akik bármilyen okból félreteszik jogászi esküjüket.