Mi is az a jogállam?

A Bíróság 2022.02.16-i, Magyarország kontra Európai Unió Tanács (C-156/21.,  ECLI:EU:C:2022:97) ügyben hozott ítélete alapján elsőként azt kell megkeresni, amit dr. Varga Judit magyar igazságügyi miniszter nem talált, hiába szorgoskodott, mivel is áll az a jogállam, és hol van az leírva. Azt leszámítva, hogy a miniszter asszony ezzel kapcsolatos teljeskörű tájékozatlansága országos szégyen, mégis rugaszkodjunk neki a dolognak, hiszen nem mindenki rendelkezik jogi szakvizsgával és nem mindenki érdemes egy miniszteri posztra.

 

 

Mit is kért a felperes a perben?

 

1       Keresetlevelében Magyarország azt kéri, hogy a Bíróság semmisítse meg elsődlegesen az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16‑i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL 2020. L 433I., 1. o.; helyesbítések: HL 2021. L 137., 22. o.; HL 2021. L 373., 94. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet), másodlagosan pedig e rendelet 4. cikkének (1) bekezdését, 4. cikke (2) bekezdésének h) pontját, 5. cikkének (2) bekezdését, 5. cikke (3) bekezdésének utolsó előtti mondatát, 5. cikke (3) bekezdésének utolsó mondatát, valamint 6. cikkének (3) és (8) bekezdését.

 

Azaz, elsődlegesen az egész rendelet megsemmisítését igényli a magyar állam, másodlagosan a rendelet bizonyos pontjait.

 

18    A megtámadott rendelet (2), (3), (5)–(10), (12)–(16), (18)–(20) és (26) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

 

(3)   A jogállamiság megköveteli, hogy valamennyi közhatalmi szerv törvényes korlátok között, a demokrácia értékeinek megfelelően és az Európai Unió Alapjogi Chartájában [a továbbiakban: Charta] és más alkalmazandó eszközökben meghatározott alapvető jogok tiszteletben tartásával, valamint független és pártatlan bíróságok felügyelete mellett járjon el. Így különösen megköveteli, hogy tiszteletben tartsák a törvényesség elvét [2004. április 29‑i Bizottság kontra CAS Succhi di Frutta ítélet, C‑496/99 P, EU:C:2004:236, 63. pont], amely magában hordozza az átlátható, elszámoltatható, demokratikus és pluralista törvényhozási eljárás meglétét; a jogbiztonság elvét [1981. november 12‑i Meridionale Industria Salumi és társai ítélet, 212/80–217/80, EU:C:1981:270, 10. pont]; a végrehajtó hatalom önkényessége tilalmának elvét [1989. szeptember 21‑i Hoechst kontra Bizottság ítélet, 46/87 és 227/88, EU:C:1989:337, 19. pont]; a független és pártatlan bíróságok által biztosított hatékony bírói jogvédelem elvét, az igazságszolgáltatáshoz való jogot is beleértve [2018. február 27‑i Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet, C‑64/16, EU:C:2018:117, 31., 40. és 41. pont; 2018. július 25‑i Minister for Justice and Equality (Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai) ítélet, C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 63–67. pont]; és a hatalmi ágak szétválasztásának elvét [2010. december 22‑i DEB‑ítélet, C‑279/09, EU:C:2010:811, 58. pont; 2016. november 10‑i Poltorak ítélet, C‑452/16 PPU, EU:C:2016:858, 35. pont; 2016. november 10‑i Kovalkovas ítélet, C‑477/16 PPU, EU:C:2016:861, 36. pont] [„A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret” című bizottsági közlemény (COM(2014) 158 final, I. melléklet].

Mivel engem jelen pillanatban nem az összes elv érdekel, hanem abból kiemelem a törvényesség elvét, a jogbiztonság elvét és a hatékony bírói jogvédelem elvét. Az egyszerűség kedvéért maradok a fent hivatkozott EUB ítéleteknél:

 

  1. Törvényesség elve

 

A Bíróság 2004. április 29‑i Bizottság kontra CAS Succhi di Frutta ítélet, C‑496/99 P, EU:C:2004:236, 63. pontjában kimondta: a Simmenthal-ügyben hozott ítélet 32. pontja alapján a védett jogi érdek minden körülmények között ahhoz fűződik, hogy a Bizottság „megfelelően visszaállítsa az ajánlattevőt eredeti helyzetébe” („to his original position”), etc.

 

Valójában ez az a fogalom, mely a C-118/17., vagy a C-932/19. sz. alatti ítéletek alkalmazásában „eredeti jogi- és ténybeli állapotnak” nevezett. Ahogyan arra egyébként a C-483/16. sz. alatti Sziber-ítélet 53. pontja adja meg:

53      Ezenkívül, ami azt a kérdést illeti, hogy ellentétes‑e a hatékony bírói jogvédelemhez való joggal az, hogy a fogyasztó nem kérheti a bíróságtól a szóban forgó kölcsönszerződés megkötését megelőző állapot helyreállítását, mivel a DH 2 törvény 37. §‑a akként rendelkezik, hogy a DH 1 törvénnyel érintett kölcsönszerződések érvénytelenségének megállapítása csak a szerződés érvényessé vagy a nemzeti bíróság általi határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítására is kiterjedően kérhető, a kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni, hogy ilyen körülmények között a Bíróságnak a jelen ítélet 34. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatával összhangban megállapítható‑e, hogy az említett szerződésben foglalt feltételek tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen feltételek hiányában lett volna, többek között azzal, hogy a fogyasztó számára biztosítja az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltételek alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot.

 

  1. Jogbiztonság elve

 

A Bíróság 1981. november 12‑i Meridionale Industria Salumi és társai ítélet, 212/80–217/80, EU:C:1981:270, 10. pontja szerint: A közösségi jogszabályoknak világosnak és kiszámíthatónak kell lenniük azok számára, akik ilyenek annak alávetve. A Bíróság többször is hangsúlyozta ezek fontosságát ügyben, különösen a 98/78. sz. ügyben 1979. január 25-én hozott ítéletekben. Racke kontra Hauptzollamt Mainz (EBHT 1979., 69. o.) és a 99/78. sz. Decker kontra sz. Hauptzollamt Landau (EBHT 1979., 101. o.), amelyben megállapította, hogy általában a jogbiztonság elve kizárja a közösségi intézkedés meghozatalát a közzététel előtti időponttól kezdve, és másként is csak kivételesen, ahol az elérendő cél úgy kívánja és hol az érintettek jogos elvárásait megfelelően tiszteletben tartják.

 

A hazai deviza alapú kölcsönök ügyében is kiszámíthatónak kell lennie a jogi szabályozásnak. Ha egyszer ismert az uniós anyagi jog tartalma a releváns EUB ítéleteken keresztül, akkor a magyar jogalkalmazótól elvárható, hogy magatartását illessze e normarendszerhez és egy jogvitában a felek ugyanezt várják el a döntést hozó bíróságoktól. Ha azonban a tagállami jog tudatosan csökkenti a védelmi szintet azzal, hogy felülírja az uniós jogot, ezzel kiszámíthatatlanná teszi azt, hiszen a pillanatnyi állami érdekeknek megfelelően változtatják a bírói jogalkalmazás követelményrendszerét az uniós jog ellenében. Ergo, hiába tudja a fogyasztó, milyen jog illeti meg az EU jog alapján, a tagállami jogvitákban már nem számíthat az aszerinti bírói cselekvésre.

 

  1. Hatékony bírói jogvédelem elve

 

 

A Bíróság 2018. február 27‑i Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet, C‑64/16, EU:C:2018:117, 31., 40. és 41. pontjai kimondják:

 

31      Az Unió olyan jogi unió, amelyben a jogalanyoknak joguk van ahhoz, hogy az uniós jogi aktusok velük szemben történő alkalmazására vonatkozó bármely határozat vagy egyéb nemzeti jogi aktus jogszerűségét bíróság előtt vitassák (lásd ebben az értelemben: 2013. október 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 91. és 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 

40      Következésképpen, amennyiben a Tribunal de Contas (számvevőszék) a jelen ítélet 38. pontjában említett értelemben vett „bíróság” minőségében határozhat az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó kérdések tárgyában ‑ aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata ‑, az érintett tagállamnak biztosítania kell, hogy e fórum, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének megfelelően, teljesítse a hatékony bírói jogvédelemhez kapcsolódó követelményeket.

 

41      E jogvédelem biztosítása érdekében az ilyen fórum függetlenségének megőrzése alapvető fontosságú, amint azt a Charta 47. cikkének második bekezdése megerősíti, amely a hatékony jogorvoslathoz való alapvető joghoz fűződő követelmények sorában említi a „független” bírósághoz való fordulást.

 

A Bíróság 2018. július 25‑i Minister for Justice and Equality (Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai) ítélet, C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 63–67. pontja kimondja:

 

63      E tekintetben, az e jog lényeges tartalmából eredő, a bíróságok függetlenségére vonatkozó követelményt illetően emlékeztetni kell arra, hogy ez az ítélethozatali tevékenységtől elválaszthatatlan, és két aspektusa van. Az első – külső – szempont azt feltételezi, hogy az érintett fórum teljesen autonóm módon gyakorolja feladatkörét anélkül, hogy bármilyen hierarchikus kapcsolatban lenne, vagy bárkinek alá lenne rendelve, és anélkül, hogy bárhonnan utasításokat kapna, így védett az olyan külső beavatkozással vagy nyomással szemben, amely veszélyeztetheti tagjai határozathozatalának függetlenségét, és határozataikat befolyásolhatja (lásd ebben az értelemben: 2018. február 27‑i Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet, C‑64/16, EU:C:2018:117, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 

64      Ez az ilyen külső tényezőkkel szembeni nélkülözhetetlen szabadság megkövetel bizonyos olyan megfelelő garanciákat, mint az elmozdíthatatlanság, amelyek az ítélethozatal feladatával megbízott személyek védelmére szolgálnak (2006. szeptember 19‑i Wilson ítélet, C‑506/04, EU:C:2006:587, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az, hogy e tagok olyan szintű illetményben részesüljenek, amely összhangban áll az általuk ellátott feladatok jelentőségével, a bírói függetlenség lényegi biztosítékát alkotja (2018. február 27‑i Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet, C‑64/16, EU:C:2018:117, 45. pont).

 

65      A második – belső – szempont a pártatlanság fogalmával áll összefüggésben, és arra vonatkozik, hogy egyenlő távolságot kell tartani a jogvitában részt vevő felektől, illetve e feleknek a jogvita tárgyához fűződő mindenkori érdekeitől. E szempont megköveteli az objektivitást, valamint azt, hogy a jogvita megoldása során a jogszabály szigorú alkalmazásán kívül semmilyen más érdek ne érvényesüljön (2006. szeptember 19‑i Wilson ítélet, C‑506/04, EU:C:2006:587, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 

66      Ezek a függetlenségi és pártatlansági garanciák olyan szabályok meglétét igénylik – különösen, ami a fórum összetételét, a kinevezést, a megbízatás időtartamát, valamint az elfogultsági okokat, a kizárási okokat és a tagok elmozdítását illeti –, amelyek a jogalanyok számára biztosítják minden, az említett fórum külső tényezők általi befolyásolhatóságára, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességére vonatkozó jogos kétség kizárását. Az érintett fórum függetlenségére vonatkozó feltétel teljesüléséhez az ítélkezési gyakorlat többek között megköveteli, hogy e fórum tagjainak elmozdítását kifejezett jogszabályi rendelkezések rögzítsék (2014. október 9‑i TDC‑ítélet, C‑222/13, EU:C:2014:2265, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67      A függetlenség követelménye azt is feltételezi, hogy az ítélethozatal feladatával megbízott személyekre vonatkozó fegyelmi felelősségi rendszer tartalmazza az ahhoz szükséges garanciákat, hogy elkerülhető legyen annak veszélye, hogy ezt a rendszert a bírósági határozatok tartalmának politikai felülvizsgálatát szolgáló rendszerként alkalmazzák. E tekintetben az olyan szabályok megalkotása, amelyek egyaránt meghatározzák – többek között – a fegyelmi vétségnek minősülő magatartásokat és a konkrétan alkalmazandó szankciókat, illetve amelyek egy független fórum olyan eljárását írják elő, amely maradéktalanul biztosítja a Charta 47. és 48. cikkében rögzített jogokat, különösen a védelemhez való jogot, és amely biztosítja a fegyelmi testület határozatainak bíróság előtti megtámadhatóságát, az igazságszolgáltatás függetlenségének megőrzéséhez elengedhetetlen garanciáknak minősülnek.

 

Az EUB döntéseinek szövege egyértelmű. Ha a magyar bíróságokon nem az az elvárt, hogy az uniós jognak megfelelő, hatékony jogvédelem érvényesüljön, hanem pont az a lényeg, hogy a bíró adja fel objektivitását és függetlenségét, és az alkalmazandó jogon kívülről engedje be azon igényt, hogy ne érvényesítse az adott bíró a szankció és prevenció elvét, a visszatartó elvet, etc., akkor a bíróság objektíve nem számít pártatlan és független bíróságnak. Nyilvánvaló, hogy azt a bírót sokkal könnyebb az elvárások alá gyűrni, aki nem ismeri az uniós jogot és morális hozzáállása nagyban különbözik attól, amit egy jogállamban elvárnak az ítélkező bírótól.

 

Az ítélet taxatív felsorolással utal vissza a támadott rendelet pontjaira, így számomra különösen fontos a (9), (12) és (15) bekezdések tartalma az igazságszolgáltatás függetlensége, a hatékony bírói jogvédelem követelménye, és általánosan a jogállamiság elveinek sérelme kapcsán. Ugyanis a fogyasztóvédelem is az uniós szabályozás hatáskörébe tartozik, és a rendszerszintű bírói mulasztások, a jogvédelem megvonása súlyosan sérti az Unió érdekeit – nem csak pénzügyi, költségvetési szempontból. Hiszen a tisztességtelenül eljáró hitelezők érdekeinek a fogyasztók jogaival szembeni védelme pont ellentétes az uniós jog célkitűzéseivel és alkalmazandó jogi aktusaival.

 

A támadott rendelet értelmező rendelkezéseket is tartalmaz:

 

20      E rendelet 2. cikke értelmében:

„E rendelet alkalmazásában:

  1. a)      »jogállamiság«: az [EUSZ 2. cikkben] rögzített uniós érték. A jogállamiság magában foglalja a törvényesség elvét, amely magában hordozza az átlátható, elszámoltatható, demokratikus és pluralista törvényhozási eljárás meglétét; a jogbiztonság elvét; a végrehajtó hatalom önkényessége tilalmának elvét; a független és pártatlan bíróságok által biztosított hatékony bírói jogvédelem elvét, az igazságszolgáltatáshoz való jogot is beleértve, az alapvető jogok tekintetében is; a hatalmi ágak szétválasztásának elvét; valamint a megkülönböztetés tilalmának elvét és a törvény előtti egyenlőség elvét. A jogállamiságot az [EUSZ 2. cikkben] rögzített egyéb uniós értékekre és elvekre figyelemmel kell értelmezni;

A magyar állam érvelése az volt keresetéhez kapcsolódóan, hogy az Unió nem kapott felhatalmazást a „jogállamiság” fogalmának meghatározására, sem pedig annak megsértésének esetköreit. A nyilvánvalóan sajátos logika hozadéka az lenne, hogy ha kizárja a magyar és lengyel fél a „jogállam” fogalmi meghatározását, akkor a pontos definíció hiányában azt megsérteni sem lehetséges, így nem járul szankciós sem a tagállami magatartáshoz, mulasztáshoz.

 

A főtanácsnoki véleménnyel egyező a védett jogi érdek meghatározása során kialakított ítéleti érvelés:

 

110    E tekintetben egyrészt a megtámadott rendelet 1. cikkében az áll, hogy a rendelet „meghatározza a jogállamiság elveinek a tagállamokban történő megsértése esetén az uniós költségvetés védelméhez szükséges szabályokat”. A rendelkezés szövegéből tehát kitűnik, hogy az említett rendelet arra irányul, hogy az uniós költségvetést olyan sérelmekkel szemben védje, amelyek a jogállamiság elveinek a tagállamokban történő megsértéséből következhetnek.

124    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 2. cikk szerint az Unió a tagállamok közös értékein – köztük a jogállamiságon – alapul, az EUSZ 49. cikk szerint pedig ezen értékek tiszteletben tartása az Unióhoz való csatlakozás előfeltétele minden olyan európai állam számára, amely kéri felvételét az Unióba (lásd ebben az értelemben: 2021. december 21‑i Euro Box Promotion és társai ítélet, C‑357/19, C‑379/19, C‑547/19, C‑811/19 és C‑840/19, EU:C:2021:1034, 160. és 161. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 

127    A tagállamok meghatározták az EUSZ 2. cikkben foglalt értékeket, és osztoznak bennük. Ezek határozzák meg az Unió mint közös jogrend identitását. Így az Uniónak a Szerződésekben előírt hatáskörein belül képesnek kell lennie arra, hogy megvédje az említett értékeket.

 

Magyarán, az Unió egy jogi és értékközösség, melyhez való csatlakozás értékazonosságot is jelet egyben. A jogi alapelvek a jelenlegi Európa olyan történelmi jogfejlődésének eredménye, melyet kétségbe vonni nem lehetséges. Nyilván az európai jogtörténelemnek vannak sötét pillanatai, ám az alapelveken keresztül azokat is kezelni lehetséges.

 

Az a körülmény, hogy a csatlakozni kívánó Magyarország egykori miniszterelnöke 1998-2002 között még olyan elveket vallott, melyeket immáron tagad, nem változtat sem az alapelveken, sem pedig az EU tagállamainak szolidaritásán. Az sem szempont, hogy a magyar társadalomban e szó, „szolidaritás”, egyre kevésbé értett és alkalmazott fogalom. Ugyanis a tagállami magatartást az uniós jog által felállított korlátok között lehet csak értelmezni.

 

Sajnos a magyar kormány a nemzeti jogot átható önkényt ki kívánta vetíteni az Unió egészére, azonban nem számolt megfelelő komolyság felmutatása mellett azzal, hogy az EU értékrendje nem változik meg sem parlamenti választásokkor, sem pedig anyagi érdekből. Ugyanis van tisztelete a jogtudománynak és az alapelveknek.

 

156    E tekintetben egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 2. cikkben foglalt, a tagállamok közös értékeinek minősülő uniós alapértékek körébe tartozik az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának értéke, egy olyan társadalomban, amelyet – egyebek mellett – a megkülönböztetés tilalma, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség jellemez.

 

A fenti tényeken nem változtat az, hogy a magyar kormány, illetve azon keresztül a magyar állam e jogokat részben vagy egészben nem tartja tiszteletben. A jogok ettől még léteznek, és ahhoz képest válik a jogot tagadóvá, vagy megszegővé. A kettő azonban jelentősen eltérő fogalom. Más dolog ismerni a jogot és szándékosan megszegni (pl. „ne lopj!”), vagy más dolog eleve a normát el nem fogadni annak ellenére, hogy az adott személy nem egy biztosított jogorvoslatot vesz igénybe, majd a döntést tiszteletben tartja, hanem valamilyen anarchiára törekedvén megkérdőjelez mindent.

 

Mit lehet tenni, ha hazánkban a magyar bírók vagy eleve kétségbe vonják az uniós jog létét, elsődlegességét, vagy azt ugyan ismerik, elismerik, ám tudatosan, célzatosan megszegik?

 

A Bizottság az EUMSZ 258. cikk szerinti, az EUMSZ 267. cikknek való esetleges meg nem felelésből eredő jogsértési (kötelességszegési) eljárást akkor köteles megindítani, ha az érintett tagállam olyan jogszabályokat fogadott el, amelyek sértik az e rendelkezés szerinti igazságügyi együttműködés megfelelő működését, vagy, ha az általános ítélkezési gyakorlatot érintő, az EUMSZ 267. cikk (3) bekezdésében előírt kötelezettségek megsértésének súlyos vagy durva megsértése a 267. cikkben említett bíróságok által hozott határozatok útján történik.

 

A Bizottságnak Magyarország ügyével kapcsolatosan már volt alkalma kifejteni, hogy az 2018. évi, az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárás megindításáról szóló javaslatában az Európai Parlament által a szeptember 12-i, indokolással ellátott javaslatában kifejtett aggályok közül számosat maga is oszt.

 

Fentiekhez képest érdekes az ítélet alábbi pontja:

 

160    Konkrétan ami a jogállamiság értékét illeti, annak bizonyos vonatkozásait – amint azt egyébként Magyarország is elismeri – az EUSZ 19. cikk védelemben részesíti. Ugyanez vonatkozik a Chartának az „Igazságszolgáltatás” című VI. címében szereplő 47–50. cikkére, amely biztosítja a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, az ártatlanság vélelmét és a védelemhez való jogot, a bűncselekmények és büntetések törvényességének és arányosságának elveit, valamint a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmát.

 

161    Közelebbről a Bíróság kimondta, hogy az EUSZ 2. cikkben foglalt jogállamiság értékét konkretizáló EUSZ 19. cikk az (1) bekezdésének második albekezdésében arra kötelezi a tagállamokat, hogy megteremtsék azokat a jogorvoslati lehetőségeket és eljárásokat, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a jogalanyok hatékony bírói jogvédelemhez való joga tiszteletben tartásának biztosításához szükségesek (lásd ebben az értelemben: 2021. március 2‑i A. B. és társai [A legfelsőbb bíróság bíráinak kinevezése – Jogorvoslat] ítélet, C‑824/18, EU:C:2021:153, 108. és 109. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig ennek a követelménynek a tiszteletben tartását a Bíróság – különösen a Bizottság által az EUMSZ 258. cikk alapján benyújtott, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset esetén – felülvizsgálhatja (lásd ebben az értelemben: 2019. június 24‑i Bizottság kontra Lengyelország [A legfelsőbb bíróság függetlensége] ítélet, C‑619/18, EU:C:2019:531, 58. és 59. pont; 2019. november 5‑i Bizottság kontra Lengyelország [A rendes bíróságok függetlensége] ítélet, C‑192/18, EU:C:2019:924, 106. és 107. pont).

 

162    A Bíróság ezenkívül kimondta, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett második albekezdése egyértelmű és pontos eredménykötelmet ír elő a tagállamok számára, amelyhez nem kapcsolódik semmilyen feltétel azon függetlenséget illetően, amelynek az uniós jog értelmezésére és alkalmazására hivatott bíróságokat jellemeznie kell, és így a nemzeti bíróságnak a nemzeti jog bármely olyan rendelkezésének alkalmazását, amely sérti az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését – szükség esetén e rendelkezésnek a Bíróságtól előzetes döntéshozatali eljárás keretében kapott értelmezését követően – mellőznie kell (lásd ebben az értelemben: 2021. március 2‑i A. B. és társai [A legfelsőbb bíróság bíráinak kinevezése – Jogorvoslat] ítélet, C‑824/18, EU:C:2021:153, 142–146. pont).

 

Tételezzük fel, hogy Magyarország egy olyan ország, ahol az uniós forrásokat becstelen módon használják fel, és noha alapvető joga van valakinek, hogy e körben büntető feljelentéssel éljen, előre látható, hogy ilyen eljárást nem rendelnek el, nem folytatnak le. Avagy az unós forrásokat érintő módon sérül egy közbeszerzési eljárás, és nincsen olyan magyar bíróság, mely pártatlan és független lenne a jogvita megítéléséhez. Avagy a deviza alapú hitelezés kapcsán a magyar bírói szervezet nem csak a versenyjogi alapelveket és tételes normákat megszegő módon engedi a tisztességtelen versenyt, hanem az így eljáró hitelezőkkel szemben eleve nem alkalmazza a visszatartó elvet, így kizárja annak lehetőségét, hogy szankciók és prevenciók hiányában egy tisztességesen eljáró hitelező a piacon működni tudjon valós versenyhelyzetben, melyet valójában a bírósági ítéletek rendszerszinten szüntetnek meg.

 

Amikor a magyar bírói kar – ahogyan arra a Bizottság helyesen rámutat – az EUMSZ 267. cikk (3) bekezdésében előírt kötelezettségeket súlyos vagy durva módon bírósági határozataival sérti meg, nem beszélhetünk sem jogállamról, sem jogbiztonságról. Egy dolog a kiszámítható: a rendszerszintű jogfosztás.

 

176    Továbbá az EUSZ 7. cikk szerinti intézkedések elfogadásának egyetlen anyagi jogi feltétele, hogy az Európai Tanács megállapítsa, hogy a tagállam súlyosan és tartósan megsérti az EUSZ 2. cikkben említett értékeket. Ezzel szemben – amint ez a jelen ítélet 147. pontjában is megállapításra került – a megtámadott rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében a rendelet szerinti intézkedéseket csak két feltétel teljesülése esetén lehet meghozni. Egyfelől megállapítást kell nyernie, hogy a jogállamiság elveinek valamely tagállamban történő megsértése a 4. cikk (2) bekezdésében felsorolt, hatóságoknál tapasztalt helyzetek és magatartások közül legalább egyet érint, amennyiben az az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodás vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme szempontjából releváns. Másfelől azt is bizonyítani kell, hogy a jogállamiság elveinek megsértése kellően közvetlenül érinti az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, vagy ennek a kockázata komolyan fennáll, így ez a feltétel tehát magában foglalja, hogy tényleges kapcsolat áll fenn a jogállamiság elveinek megsértése és az ilyen érintettség, illetve annak komoly kockázata között.

 

Engem nyilván az érdekel, hogy a devizás ügyekben történt jogsértések fennállása és az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes gazdálkodás között van-e összefüggés, és e kapcsolat releváns-e. Ezt ebben a pillanatban megindokolni nem tudom, de nem kizárt, hogy a közeljövő egyértelmű választ ad erre. A kérdést kell most feltenni!

 

Szerintem abban a tekintetben a releváns kapcsolat fennálló, hogy a magyar civilisztikai bírói kar egésze érintett a deviza alapú kölcsönök jogvitáiban, ahol dokumentálható a rendszerszintű önkényes magatartás, így eleve aggályos, hogy ugyanezen bírói kar a konkrét uniós források felhasználása kapcsán megvalósult jogvitákban ne ugyanazt az elfogult magatartást tanúsítsa.

 

Magyarország – a Lengyel Köztársaság támogatásával – azzal érvelt, hogy a „jogállamiság” fogalma az egyes tagállamok nemzeti identitásának tiszteletben tartására irányuló kötelezettség miatt nem határozható meg pontosan és nem értelmezhető egységesen. A magyar bíróságok – ki nem mondottan, de a Kúria által elvártan – ugyanezt vallják. A Bíróság ezt az érvelést vetette vizsgálat alá.

 

229    Harmadrészt ellentétben azzal, amit Magyarország – a Lengyel Köztársaság támogatásával – állít, a megtámadott rendelet 2. cikkének a) pontjában foglalt elvek nem terjednek túl a „jogállamiság” fogalmának keretein. Konkrétan az alapvető jogok védelmét ez a rendelkezés csupán példaként említi a hatékony bírói jogvédelem elvéhez kapcsolódó követelményekre, amely elvet az EUSZ 19. cikk is biztosítja, és amelyről Magyarország maga is elismeri, hogy e fogalom részét képezi. Ugyanez vonatkozik a megkülönböztetés tilalmának elvére történő utalásra is. Ugyanis bár az EUSZ 2. cikk külön említi a jogállamiságot mint közös tagállami értéket, illetve a megkülönböztetés tilalmának elvét, meg kell állapítani, hogy az a tagállam, amelynek társadalmát a megkülönböztetés jellemzi, nem tekinthető a jogállamiság mint ilyen közös érték tiszteletben tartását biztosító tagállamnak.

 

230    Ezt a megállapítást az a tény is megerősíti, hogy a jelen ítélet 201. pontjában említett és a megtámadott rendelet (16) preambulumbekezdésében hivatkozott elemzésében a Velencei Bizottság rámutatott többek között arra, hogy a „jogállamiság” fogalma olyan biztonságos és kiszámítható jogon alapul, amelyben mindenkit megillet az a jog, hogy a döntéshozók méltósággal, egyenlően, észszerűen és a hatályos jognak megfelelően kezeljék, valamint hogy jogorvoslati lehetőséget biztosítsanak számára arra, hogy független és pártatlan bíróság előtt, tisztességes eljárás keretében vitassa a döntéseket. Márpedig a rendelet 2. cikkének a) pontja pontosan tükrözi ezeket a jellemzőket.

 

Ez az a pont, ahol a magyar bíróságok érintetté úgy válnak, hiszen sok minden elmondható róluk, csak az nem, hogy a hatályos jognak megfelelően kezeljék a jogvitát és a jogorvoslat valóban hatékony legyen, ne csupán formalitás.

 

Az ítélet B. része – az aktus részleges megsemmisítése kapcsán – olyan érvelést tartalmaz, mely egy fogyasztói szerződés esetében is irányadó. Mégpedig:

293    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy uniós jogi aktus részleges megsemmisítése csak abban az esetben lehetséges, ha a megsemmisíteni kért elemek elválaszthatóak a jogi aktus többi részétől. Ez a követelmény nem teljesül, ha a jogi aktus részleges megsemmisítése folytán a jogi aktus lényeges tartalma megváltozik, amit objektív szempont, nem pedig a vitatott jogi aktust elfogadó hatóság politikai akaratával összefüggő szubjektív szempont alapján kell értékelni (2012. december 6‑i Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, C‑441/11 P, EU:C:2012:778, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 

Az un. deviza alapú kölcsönök gyakorlatában nem vitás, hogy a vételi- és eladási árfolyamok alkalmazása tisztességtelen, mely folytán az erre vonatkozó feltételek semmisség miatt kiesnek a szerződésből. Vannak olyan szerződések, melyek esetében a maradék feltételek megállnak a saját lábukon, ám vannak olyanok is, melyek elhagyása a szerződés lényegén változtat. Mivel a deviza alapúság, azaz az indexálási mechanizmus kiesik, és az árfolyamkockázat megszűnik általa. Az EUB azt az álláspontot foglalta el, hogy ebben az esetben az egész szerződés semmis, ergo, a magyarországi összes deviza alapú szerződés egészében semmis – hiszen a lényeges tartalom érintett a semmisséggel.

 

A C-156/21. sz. alatti ítélet nagyon komolyan ráerősített azon EUB törvénykezési gyakorlatra, mely fényében a magyar bíróságok nem is minősülnek bíróságoknak, hiszen azon jogállamisági elveket tagadják, melyek védelmére esküdtek fel. És – sajnos – ezen szépíteni nem lehetséges.

 

Tagyon, 2022. február 16.

 

 

Kategória: Jog