Szakterületek

Mivel egyetem alatt, illetve ügyvédjelölti időszakomban csak olyan ügyvédek mellett tanultam, akik a klasszikus ügyvédi praxist folytatták, szóba sem kerülhetett a specializálódás. A való élet nem engedi meg, hogy egy megoldandó jogi problémát csak egy bizonyos jogágban való jártasság határáig kezeljünk, majd e határt átlépve tanácstalanul tárjuk szét a kezünket, így kénytelen-kelletlen, de folyamatosan tanulni kell, mely az állandóan változó joganyag miatt egyébként is elvárás.

Más kérdés, hogy a jelentősebb ügyek mentén, bizonyos témakörökben kialakult az átlagosnál jóval nagyobb tapasztalat. Irodám tekintetében itt említést kell tenni az építőiparról – különös tekintettel a vasútépítés szakágazatára – és a kapcsoló közbeszerzési gyakorlatról; valamint az Innovációs Alap pályázati rendszeréről.

Ezen jártasságok mellett a kis pertárgyértékű perekhez kapcsolódó tárgyalótermi gyakorlatból kiemelhetőek az un. parkolási perek, melyek bizonyítási rendszere manapság a legizgalmasabb esetkörök egyike a bírósági gyakorlatban. Mindezeken túl a büntetőjog, a munkajog, a társasági- és ingatlanjog is folyamatosan az ügyvédi munka részét képezi.

Sajnálatos és közismert körülmények következtében az Iroda egyre növekvő joggyakorlattal rendelkezik a pénzügyi jog olyan részterületein is, mint az államháztartási jog, valamint a kölcsön- és hitelügyletek, azon belül is az un. deviza alapú hitelek jogi megítélése.

Nem szerepel a terveim között nagy ügyvédi iroda létrehozása, de jóleső érzéssel tölt el, ha egy-egy ügyvédjelölt nálam végzi gyakorlatát és képezi a jövőben a legfelkészültebb jogászok körét.

Szeretném, ha a klasszikus praxisban az ügyvéd-ügyfél kapcsolat nem válna "nagyüzemmé."