Ma reggel felhívott az ATV, hogy holnap reggel fáradjak be hozzájuk azért, mert a Kúria elutasította a Jobbik népszavazási kezdeményezését visszautasító OVB határozat elleni jogorvoslati kérelmet. Egy ilyen reggeli adás néhány percet biztosít, melyből a műsorvezető elveszi a felét, majd annyi idő se marad, hogy egy értelmes magyar körmondatot össze lehessen hozni. Ehhez kellene 7-re odamennem.
Amikor legutóbb bent voltam egy ilyen reggeli műsorban, velem szemben egy teljes egészében felkészületlen, amatőr műsorvezető ült, és csak forgattam a szemeimet, hogyan tudok kijönni értelmes módon a kalamajkából, úgy éreztem magam ebben a szituációban, mintha a bőröm nyúznák. (Az volt a feladat, hogy elmagyarázzam az EUB C-630/23 ítélet lényegét.)
A sajtót csak kulcsszavak érdeklik, melyből szenzációt lehet kreálni. Pl. „megnyílt a lehetőség a devizás sértettek előtt a jogi út”, vagy „mennyi pénz jár vissza a fogyasztóknak?” Ebből aztán leképződik egy olyan torz szemlélet, mely az irodámon lecsapódik. A emberek elhiszik, hogy itt csak nyomtatványokat kell kitölteni, energiát nem kell arra fordítani, hogy valaki érvényesítse. jogait egy olyan bírósági rendszerben, mely sem nem pártatlan, sem nem független, sem nem alkalmas és hajlandó az uniós jog alkalmazására.
Amikor a devizás egyesület demonstrációt szervezett 2025.11.08-án a Nyugati térre, külön kértem az ATV és az RTL szerkesztőségeit, tudósítsanak az eseményről, de szóra se méltattak. Amikor 2025.11.10-én megtartottuk a Jogállamisági Kongresszust a PMBK szervezésében a Radisson Blu Béke Hotel Britannia térben – kb. 140 vendég részvételével – és ott 5 párt vezetői nem csak megjelentek, hanem 3 óra 40 percen keresztül válaszoltak a feltett kérdésekre, kultúráltan viselkedtek, az RTL és az ATV arra se méltatott, hogy válaszoljanak megkeresésemre. De ugyanígy hallgattak az internetes felületek is. Mintha semmi nem történt volna, semminek nem lenne jelentősége.
Tegyük gyorsan hozzá, a magyar társadalmat sem igazán érdekelte a két esemény, mert hiába szerkesztettük meg saját médiánkat, a tüntetésről és a kongresszusról való beszámolók megtekintése is a béka segge alatt van. Tudomásul kell venni, hogy nincsen igény itt semmire, ami európai minőséggel bír.
A Facebook fiókomat felfüggesztettem, mert belátom, hiába képes az oldalam napi 3-500 ezer megtekintésre, ami azért havi szinten 10-15 milliós számot jelent alsó hangon, csak telnek az évek, és nem megy át az emberek fejébe semmi, de semmi. Ennél fogva a média szkepticizmusát is megértem valahol, hiszen érdeklődés hiányában nekik nem üzlet olyan tartalmakat megosztani, melyek nézettsége közelít a nullához.
De tegyük fel magunknak a kérdést őszintén: ha a közösségi médiát hátrahagyja az ember, akkor mit ismer meg a világból a nagy magyar portálokon keresztül? Semmit. A média számára már nincsen szakmai igényesség, hivatástudat, semmi. És ez nem is pénz kérdése. Ott is olyan átlagemberek dolgoznak, mint bárhol máshol. „Enni kell adni a gyereknek:” – ez a jelszó, és ezért csak annyit tesznek meg, ami éppen elegendő ahhoz, hogy a hónap elején megérkezzen a fizetés átutalása. Ha azt a kérdést firtatjuk, miért nem éri meg Magyarországon befektetni a médiába, a válasz itt keresendő.
A magyar közéletet néhány olyan ember véleményformálása uralja, akik lelke nem nyugszik, és botladozva, de erőn felül teljesítenek a köz tájékoztatása érdekében. Ez azonban édeskevés, ugyanis a közösségi médiát leuralja a félretájékoztatás, a tények elhallgatása és minden olyan negatív folyamat, mely egyre távolít bennünket nem csak Európától, hanem a világtól is.
Egy ilyen közegben a jog, a jogtudomány elhallgat, a jogvédelem megszűnik, az erkölcs elbotlik. Ebből kell gazdálkodni. Ez már nagyon nem az én világom, ahol szépen lehet érvelni, és a jogtudomány legmagasabb szintjén gyakorolni hivatásomat.