Tárgy: Az Európai Unió jogának szisztematikus megsértése a magyar igazságszolgáltatásban: A fogyasztóvédelem és a hatékony bírói jogvédelem krónikus válsága
Az Európai Bíróság Elnöke
Dr. Koen Lenaerts
Palais de la Cour de Justice
Boulevard Konrad Adenauer
2925 Luxembourg Luxembourg
Tisztelt Koen Lenaerts Elnök Úr!
Alulírott dr. Marczingós László ügyvéd, az Európai Unió Bírósága előtt számos fogyasztóvédelmi ügyben eljáró jogi képviselő, az Európai Unió jogrendszerének integritása és a magyar fogyasztók alapvető jogainak védelme érdekében fordulok Önhöz.
Jelen megkeresésem előzménye a 2024. október 25-én kelt, az Ön részére megküldött Amicus Curiae beadvány[1]. Az említett dokumentumban rögzített megállapításokat és jogi érveket teljes mértékben fenntartom, mivel az azóta eltelt időszak eseményei nemhogy nem orvosolták a felvázolt problémákat, hanem megerősítették a magyar igazságszolgáltatás rendszerszintű elfordulását az uniós jogi normáktól.
A magyar bírósági rendszerben jelenleg tapasztalható állapotok túlmutatnak az egyszerű jogértelmezési kérdéseken. Olyan tudatos és szervezett ellenállásról van szó, amely a legmagasabb bírói fórumok szintjéről irányítva akadályozza meg az Európai Unió Alapjogi Chartájának és a 93/13 fogyasztóvédelmi irányelv tényleges érvényesülését. Tapasztalataim szerint, amelyeket a C-932/19,
C-705/21, C-630/23 és C-761/24 számú eljárásokban a fogyasztók képviselete során szereztem, a magyar igazságszolgáltatás egyre távolabb kerül az uniós jog elsődlegességének elvétől.
Magyarország lakosságának közel felét, mintegy 3,5 millió embert érintenek közvetlenül vagy közvetve a devizában nyilvántartott hitel- és lízingszerződések. A hosszú évek óta fennálló jogállamisági krízis miatt ezen uniós polgárok immáron két generációja kénytelen olyan pénzügyi terhek viselésére, amelyek az EUB ítélkezési gyakorlata alapján a szerződések egésze semmisségét eredményező tisztességtelennek minősülő szerződési feltételekből fakadnak, mégis a magyar nemzeti bíróságok – a Kúria iránymutatásai mentén – olyan jogi környezetet tartanak fenn, amely elzárja a károsultakat a hatékony bírói jogvédelemtől.
Az EUB fogyasztóvédelmi ítéleteinek figyelmen kívül hagyása a nemzeti joggyakorlatban
Az elmúlt időszakban az Európai Unió Bírósága több mérföldkőnek számító ítéletet hozott, amelyeknek elméletben garantálniuk kellene a magyar fogyasztók védelmét a pénzügyi intézmények tisztességtelen kikötéseivel szemben. Azonban a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyar bírói kar ezen ítéleteket vagy figyelmen kívül hagyja, vagy olyan módon értelmezi át, amely megfosztja őket tényleges joghatásuktól.
A C-761/24. Axa Bank Belgium és tsai. számú ítélet kapcsán szerzett friss tapasztalataim alapján a magyar bíróságok folytatják a Bíróság döntéseinek ignorálását, annak autentikus tartalmát szisztematikusan elutasítják. A nemzeti bíróságok eljárásaiból hiányzik a lojális együttműködés szelleme; az uniós jogra való hivatkozásokat gyakran érdemi vizsgálat nélkül utasítják el, vagy olyan eljárásjogi akadályokat gördítenek a fogyasztók elé, amelyek lehetetlenné teszik a jogaik érvényesítését.
Az uniós jog megsértésének rendszerszintű jellege
Az EUB ítéleteinek felülértelmezése a Kúria jogegységi határozataival nem csupán egyedi hiba, hanem a Kúria tudatos stratégiájának része. A bíróságok számára kötelező erejű precedenssé tesz olyan ítéleteket, amelyek a Bíróság döntésével ellentétesek és a DH törvényekkel (2014-2015) egy olyan merev elszámolási rendszert betonoznak be, amely a bankrendszer likviditását védi a fogyasztók jogaival szemben. Az uniós jog primátusát sértő ítélkezési gyakorlat egyik legfontosabb jogi eszköze Magyarországon a Jogegységi Panasz Tanács (JPT) működése. A kutatási anyagok rámutatnak, hogy kialakult egy olyan gyakorlat, ahol a Kúria egyes tanácsai nem alkalmazzák közvetlenül az EUB ítéleteit, hanem előzetesen a JPT állásfoglalását kérik a korábbi nemzeti precedensek felülvizsgálatára.
Ez a mechanizmus éles ellentétben áll a Simmenthal-ügyben (C-106/77) lefektetett alapelvvel. Az EUB szerint minden nemzeti bíróságnak, amely hatáskörében eljárva köteles az uniós jog rendelkezéseit alkalmazni, kötelezettsége van arra, hogy teljes mértékben érvényre juttassa e rendelkezéseket, és szükség esetén saját hatáskörében eljárva mellőzze a nemzeti jogszabály bármely olyan rendelkezését, amely ellentétes az uniós joggal. A JPT közbeiktatása olyan eljárási akadályt képez, amely késlelteti vagy akár meg is hiúsítja az uniós jog hatékony érvényesülését
A bírói felelősségre vonás hiánya és az igazságszolgáltatás immunitása
Magyarországon a nemzeti bíróságok uniós jogot sértő tevékenysége ellen nincs hatékony belső fék. A gyakorlat azt mutatja, hogy sem fegyelmi, sem büntetőjogi, sem pedig polgári jogi felelősségre vonás nem történik azon bírókkal szemben, akik szándékosan vagy súlyos gondatlanságból figyelmen kívül hagyják az EUB kötelező értelmezéseit.
Míg az uniós jog elsődlegességének megsértése más tagállamokban súlyos szakmai következményekkel járhat, a magyar rendszerben a bírói függetlenség elvére hivatkozva a bíróságok zárt testületként működnek. Azok a bírók, akik a Kúria uniós joggal ellentétes iránymutatásait követik, védelmet élveznek, míg azok, akik megpróbálnak közvetlenül az EUB döntéseire alapozni, gyakran szembesülnek az előmenetelük akadályozásával fegyelmi eljárással vagy adminisztratív nyomással.
A polgári jogi felelősség hiánya
Mivel a magyar bíróságok magát az uniós jog megsértését sem ismerik el a fogyasztóvédelmi ügyekben, nyilvánvaló, hogy az erre alapozott kártérítési perben sem fogják ezt az elismerést megtenni. Ezt a rendszerszintű immunitást tudományos tanulmányok is megerősítik: a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti perek Magyarországon szinte kivétel nélkül elbuknak.
A magyar bíróságok olyan magas bizonyítási küszöböt állítottak fel a bírói tévedések vagy szándékos jogsértések esetére, amely a gyakorlatban lehetetlenné teszi a kártérítést a fogyasztók számára. Ez sérti a Köbler-ügyben rögzített uniós alapelvet, mely szerint a tagállam felelős a legfelsőbb szintű bírósága által elkövetett uniós jogsértésekért.
Az Európai Bizottság passzivitása és a „be nem avatkozási” politika hatása
Az Európai Bizottság, mint a Szerződések őre, sajnálatos módon olyan passzivitást mutat a magyar fogyasztóvédelmi válság kapcsán, amely ma már elviselhetetlen a polgárok és jogi képviselőik számára. A Bizottság az elmúlt évtizedben számtalan megkeresést kapott tőlem és más ügyvédtársaimtól, valamint közvetlenül a károsultaktól is, mégis elmaradt a határozott fellépés.
A passzivitás okai és következményei
A Bizottság gyakran hivatkozik arra, hogy nem avatkozhat be egyedi jogvitákba. Ez az érvelés azonban téves, mert itt nem egyedi esetekről, hanem a jogalkalmazási gyakorlat rendszerszintű torzulásáról van szó. Amikor a Kúria jogegységi határozatokkal teszi lehetetlenné az uniós jog alkalmazását, az a tagállami kötelezettségszegés minősített esete.
A Bizottság tétlensége azt az üzenetet küldi a magyar kormány és a bíróságok felé, hogy az uniós fogyasztóvédelmi jog és az Alapjogi Charta megsértése következmények nélkül maradhat. Ez a passzivitás különösen fájdalmas annak fényében, hogy más területeken – például a jogállamisági feltételrendszer kapcsán – a Bizottság hajlandó keményen fellépni, de a 3,5 millió devizahiteles sorsa úgy tűnik, nem élvez prioritást a politikai alkuk során.
Elnök Úr! Kérem Önt, hogy az Európai Unió Bíróságának elnökeként, a jogi párbeszéd és az intézményi együttműködés keretében jelezze az Európai Bizottság felé a magyarországi helyzet súlyosságát. Az EUB ítéleteinek puszta meghozatala nem elegendő; szükség van egy olyan végrehajtási kontrollra, amelyet csak a Bizottság tudna kényszeríteni kötelezettségszegési eljárások útján. A fogyasztók védelme nem lehet csupán elméleti; annak a gyakorlatban is meg kell jelennie.
A visszaélés-bejelentő (WB) irányelv és a versenyjog megsértése
A magyar jogi környezet tudatos fenntartásának része a visszaélés-bejelentők védelméről szóló (EU) 2019/1937 irányelv (WB irányelv) szerinti csatornák kialakításának elszabotálása. Bár Magyarország ellen 2025 márciusában már bírságot is kiszabott az EUB az átültetés késedelme miatt, a valódi védelmi mechanizmusok továbbra sem működnek.
A bírósági rendszeren belüli visszaélések, a korrupció vagy a tudatosan uniós jogot sértő utasítások bejelentése Magyarországon jelenleg életveszélyes a bejelentő szakmai karrierjére nézve. A WB irányelv szerinti védett csatornák hiánya garantálja, hogy a bírósági rendszer zárt és ellenőrizhetetlen maradjon. Ez közvetlenül összefügg a fogyasztóvédelemmel: ha egy bíró látja a rendszerszintű jogsértést, nincs olyan biztonságos fórum, ahol ezt jelezhetné anélkül, hogy retorziótól kellene tartania.
Versenyjogi vonatkozások
A magyar állam hitelezői lobbyval és igazságügyi szervekkel összefonódott másfél évtizedes kartell-szerű tevékenysége a devizahitelek kapcsán súlyos versenyjogi kérdéseket is felvet. Azáltal, hogy a bíróságok a Kúria irányítása alatt mentesítik a bankokat a tisztességtelen feltételek minden következménye alól, tiltott állami támogatáshoz hasonló előnyt biztosítanak a pénzügyi szektornak. Ez torzítja az uniós belső piacot, hiszen a Magyarországon működő bankoknak nem kell szembenézniük azokkal a jogi és pénzügyi kockázatokkal, amelyekkel más tagállamokban az uniós jog betartása mellett kellene.
Értesültem arról, hogy Elnök Úr több alkalommal is felszólalt a jogállamiság és az alapvető értékek védelmében. A 2025. novemberi King’s College London-előadásában Ön kiemelte, hogy a demokrácia az EU-ban „túlmutat a szavazóurnákon”, és magában foglalja az elszámoltatható kormányzatot, az aktív civil társadalmat és a kisebbségek (beleértve a gazdaságilag kiszolgáltatottakat) védelmét.
Ön hangsúlyozta, hogy a bíróságoknak erősnek kell lenniük a politikai és többségi nyomással szemben. Sajnos Magyarországon pontosan az ellenkezője történik: a bíróságok a politikai és gazdasági érdekek kiszolgálóivá váltak a fogyasztókkal szemben. Amikor Ön az EUB-t a nemzeti bíróságok „Help Desk”-jeként írja le a Berkeley Law-nak adott interjúban (2024), az feltételezi, hogy a nemzeti bíróságok akarnak segítséget kapni az uniós jog alkalmazásához és képesek megfelelni az uniós jogrend őre minőségnek a tagállamban. A Magyar Kúria azonban nem segítséget kér, hanem eszköztárat keres az uniós jog semlegesítéséhez.
A magyar fogyasztók, mint uniós polgárok, nap mint nap tapasztalják, hogy a Chartában foglalt jogaik csupán üres ígéretek. A 47. cikk szerinti hatékony bírói jogvédelem hiánya generációkat nyomorít meg. A lakosság közel felét érintő probléma nem kezelhető tovább technikai részletkérdésként; ez egy alapjogi katasztrófa az Európai Unió szívében.
Személyes tapasztalatok és az eljárások elhúzódása
Mint a C-932/19, C-705/21, C-630/23 és C-761/24 eljárásokban a fogyasztókat képviselő ügyvéd, kötelességemnek érzem beszámolni a tárgyalótermekben tapasztaltakról. A nemzeti bíróságok eljárási technikái a következők:
- Az uniós jogi indítványok ignorálása: A bírók gyakran meg sem említik az ítélet indoklásában a fogyasztó által hivatkozott EUB ítéleteket, mintha azok nem is léteznének.
- Mesterséges eljárási akadályok: Olyan szigorú és bonyolult keresetlevél-tartalmi követelményeket támasztanak, amelyeket egy átlagos fogyasztó, de még egy felkészült jogász is csak rendkívüli nehézségek árán tud teljesíteni, csak azért, hogy a pert érdemi vizsgálat nélkül lezárhassák.
- Az időhúzás taktikája: A perek 10-12 évig tartanak. Ennyi idő alatt a fogyasztók elszegényednek, belebetegszenek a bizonytalanságba, vagy elveszítik otthonaikat. Mire egy-egy EUB ítélet megszületik, a magyar bíróságok már újabb és újabb kifogásokat találnak a végrehajtás megtagadására, vagy arra, hogy a hitelezőket méltánytalanul kockázat és tehermentesítsék.
Ez a „kivéreztetési stratégia” tudatos. A bíróságok nem a jogot szolgáltatják ki, hanem a bankok számára biztosítanak időt és védelmet. Ez a tevékenység közvetlenül sérti az uniós jog hatékony érvényesülésének (effet utile) elvét.
Elnök Úr! Magyarországon az uniós jog érvényesülése a fogyasztóvédelem területén nem csupán sérült, hanem megszűnt. A Kúria által fenntartott jogi környezet, a jogegységi határozatok korlátozó jellege és az Európai Bizottság passzivitása együttesen vezettek oda, hogy a magyar polgárok másodrendű uniós állampolgároknak érezhetik magukat.
Fenntartom a korábban az Amicus Curiae-ben foglaltakat: a helyzet rendszerszintű beavatkozást igényel. Nem elegendőek az újabb és újabb elvi jelentőségű ítéletek az EUB részéről, ha azok végrehajtását a nemzeti legfelsőbb bíróság szisztematikusan és következmények nélkül szabotálja. Kérjük, hogy hívja fel a Bizottság figyelmét erre az áldatlan állapotra, és tegyen meg mindent a hatáskörében, hogy a magyar bíróságok ismét a jogállamiság és az uniós jog talajára álljanak.
A 3,5 millió érintett magyar polgár nevében kérem az Ön támogatását és közbenjárását. Az Európai Unió nem maradhat néma, amikor egyik tagállama nyíltan és büntetlenül semmibe veszi közös értékeinket és jogszabályainkat.
Kelt: 2026. április 27.
Tisztelettel és köszönettel:
dr. Marczingós László
ügyvéd
[1] https://drmarczingos.hu/wp-content/uploads/2024/10/EUB-elnoke-reszere-level-_alairt_2024_10_25.pdf