Tineke Strik asszony részére
Az Európai Parlament jelentéstevője
Európai Parlament
B-1047 Brüsszel
Tárgy: a magyarországi igazságszolgáltatás rendszerszintű uniós jogsértéseinek hatása, az uniós szintű fogyasztóvédelem válsága
Tisztelt Képviselő Asszony!
Alulírott dr. Marczingós László ügyvéd, az Európai Unió Bírósága (EUB) előtt számos fogyasztóvédelmi ügyben eljáró jogi képviselő, azért fordulok Önhöz, mert Képviselő Asszony Magyarországgal kapcsolatos eddigi munkája és jelentései bizonyítják, hogy Ön pontosan látja a magyar jogállamisági kulisszák mögötti valóságot. Tudom, hogy Ön tisztában van a Magyarországgal szemben az elmúlt évtizedben indított kötelezettségszegési eljárások nagy számával, és azzal is, hogy a jogszabályok formális módosítása ellenére a jogalkalmazás lényegi szintjén nem történt változás.
A magyarországi jogállamiság helyzete az elmúlt évtizedben az Európai Unió intézményi figyelmének középpontjában került, azonban a politikai diskurzus gyakran figyelmen kívül hagyja a válság egyik legsúlyosabb, közvetlenül az állampolgárok millióit érintő vetületét: a fogyasztóvédelmi jog és az azzal összefüggő hatékony bírói jogvédelem szisztematikus felszámolását.
A fogyasztóvédelem, különösen a 93/13/EGK irányelv rendelkezései révén, kölcsönhatásban van, elválaszthatatlan dogmatikai és védelmi egységet alkot az Európai Unió Alapjogi Chartájával és a versenyjoggal. Ebből következően a fogyasztói jogok csorbulása, az EUB irányadó döntéseinek ignorálása nem csupán a belső piac egyensúlyát bontja meg, hanem sérti a hazai és az európai közrendet is. Az Európai Unió Bírósága (EUB) irányadó döntéseinek szisztematikus magyarországi bírósági és jogalkotói mellőzése a jogállamiság rendszerszintű válságát tükrözi, amely mára súlyos társadalmi és szociális válságot okozott.
A magyar bírósági rendszer, különösen a legmagasabb szintű bírói fórumok irányítása alatt, tudatos és szervezett ellenállást fejt ki az Európai Unió Bíróságának (EUB) kötelező erejű döntéseivel szemben. Ez a magatartás nem csak elszigetelten előforduló jogértelmezési hiba, hanem a jogállamiság alapjait érintő, rendszerszintű elfordulás az uniós jog elsődlegességének elvétől.
A probléma súlyát jelzi, hogy Magyarország lakosságának közel felét, mintegy 3,5 millió embert érintenek közvetlenül a devizában nyilvántartott hitel- és lízingszerződések, amelyek kapcsán a magyar bíróságok a 93/13/EGK irányelv és az Európai Unió Alapjogi Chartájának rendelkezéseit negligálva folytatnak ítélkezési gyakorlatot.
Ügyvédként, az intézményközi jogviták kontextusában csak megerősíthetem Tamara Ćapeta főtanácsnok a C-225/24. sz. ügyben tett kendőzetlen megállapítását: a magyarországi jogállamisági garanciák csupán „papíron léteznek”, miközben a valóságban a fogyasztói jogvédelem szisztematikus felszámolása az Alapjogi Chartában rögzített alapjogok súlyos és rendszerszintű sérelmét eredményezi.
A valóságban – különösen a 3,5 millió érintettet és családjaikat sújtó devizahitelezési ügyekben – a magyar bíróságok szisztematikusan megtagadják az EUB kötelező ítéleteinek (különösen a Kásler C-26/13 és Dunai C-118/17 ügyek helyzetében lévő fogyasztók érintettek) megfelelő jogvédelmet, ezzel nyíltan mellőzve az uniós jog elsődlegességét.
A folyamatban lévő krízis egyik legkritikusabb eleme az Európai Bizottság passzivitása. Annak ellenére, hogy több mint tíz éve folyamatban van egy PILOT eljárás (EU-Pilot 8572/16/JUST) a magyar devizahiteles jogszabályok kapcsán, a Bizottság annak ellenére nem lépett fel határozottan a Szerződések őreként, hogy az elmúlt évtizedben hozzá a fogyasztóktól, egyesületektől, ügyvédektől beérkező nagy számú panasz kapcsán teljes mértékben tisztában van a jogsértés minden elemével. Ennek ellenére mégsem lép fel a fogyasztók védelmében. Ez a tétlenség lehetővé tette a magyar igazságszolgáltatás számára, hogy a hitelezői érdekeket a fogyasztói jogok elé helyezze, ezzel súlyosan sértve nemcsak a fogyasztóvédelmi normákat, hanem az uniós versenyjogot és az Alapjogi Charta 47. cikkében rögzített hatékony jogorvoslathoz való jogot is.
Az Európai Unió Bíróságának irányadó joggyakorlata és a magyar bíróságok ellenállása
Az uniós fogyasztóvédelmi jog központi eleme a 93/13/EGK irányelv, amelynek célja a fogyasztók védelme a tisztességtelen szerződési feltételekkel szemben. Az EUB az elmúlt évtizedben számos mérföldkőnek számító ítéletet hozott, amelyeknek elméletben garantálniuk kellene a magyar fogyasztók magas szintű védelmét is. A magyar bírósági gyakorlat azonban kifejlesztett egy olyan eszköztárat, amely ezen ítéletek hatályát korlátozza vagy joghatásait teljesen kioltja.
A Kásler és Dunai ítéletek doktrinális alapjai és nemzeti eltorzításuk
A C-26/13. számú Kásler-ügyben az EUB lefektette a tisztességtelen feltételek behelyettesítésének szigorú korlátait. Az ítélet kimondta, hogy ha egy szerződési feltétel tisztességtelen, azt a bíróságnak mellőznie kell, és csak kivételes esetben, a fogyasztó érdekében, a szerződés megsemmisítése elkerülése céljából helyettesítheti azt egy nemzeti diszpozitív (pótló) szabállyal. A magyar Kúria és a jogalkotó azonban ezt a lehetőséget úgy értelmezte át, hogy a 2014-es DH törvényekkel (DH1, DH2, DH3) egy kógens elszámolási rendszert kényszerített a felekre, amely a hitelezők érdekében megakadályozta a szerződések teljes semmisségének kimondását.
A Kúria 2/2014. PJE határozata és az azt követő törvényhozási hullám elszabotálta a C-26/13 Kásler-ítélet valódi fogyasztóvédelmi tartalmát. A probléma lényege, hogy a semmis szerződés érvényessé nyilvánítását mindenkire kötelezővé tették, megfosztva a fogyasztókat a semmis szerződéshez fűződő jogaiktól. A jogalkotó ezen védelem lényegét érintő, azt megsemmisítő beavatkozása a jogállamisági válság mellet máig tartó szociális és társadalmi katasztrófát okozott.
A C-118/17. számú Dunai-ügyben az EUB már világossá tette, hogy a nemzeti jogszabályok (mint a DH törvények) nem foszthatják meg a fogyasztót attól a jogától, hogy a bíróság megállapítsa a szerződés semmisségét, amennyiben a tisztességtelen feltétel elhagyása után a szerződés jogilag nem maradhat fenn. Ennek ellenére a magyar bíróságok továbbra is a Kúria korlátozó iránymutatásait követik, és megtagadják a semmisség jogkövetkezményeinek levonását, kényszerítve a fogyasztókat a devizakockázat további viselésére.
A Kúria jogegységi mechanizmusai mint az uniós jog semlegesítésének eszközei
A magyar igazságszolgáltatás egyik legproblémásabb eleme a Jogegységi Panasz Tanács (JPT) működése és a korlátozott precedensrendszer. Ez a mechanizmus, valós céljától eltérítve lehetővé teszi a Kúria számára, hogy a nemzeti bíróságokat kényszerítse a korábbi jogegységi határozatok követésére, még akkor is, ha azok ellentétesek a frissebb EUB döntésekkel. Ez közvetlenül sérti az uniós jog elsődlegességét és a Simmenthal-ügyben (C-106/77) lefektetett elvet, amely szerint minden bírónak kötelessége mellőzni az uniós elsődleges joggal ellentétes nemzeti normát.
A JPT eljárása során kialakult gyakorlat szerint a Kúria egyes tanácsai nem térhetnek el a korábbi nemzeti precedensektől anélkül, hogy ne kérnék a JPT állásfoglalását. Ez a közbeiktatott lépcső egyfajta „szűrőként” funkcionál, amely megakadályozza az uniós jog közvetlen és azonnali érvényesülését. Az alsóbb fokú bíróságok számára ez világos üzenet: az EUB ítéleteire való közvetlen hivatkozás szakmai retorziókkal vagy az ítélet hatályon kívül helyezésével járhat, amennyiben az nem illeszkedik a Kúria által kijelölt narratívába.
A garanciák hiánya: A „papíron létező” jogállamiság kritikája
Ön, mint az Európai Parlament magyarországi jelentéstevője, több ízben rávilágított arra, hogy a magyar kormány által bemutatott igazságügyi reformok gyakran csak kozmetikai jellegűek. Ezek a jelentések is csak megerősíti azt a főtanácsnoki álláspontot, miszerint a jogállamisági garanciák Magyarországon csupán papíron léteznek. Ez a megállapítás különösen releváns a fogyasztóvédelmi ügyekben, ahol a bíróságok függetlensége és az uniós jog iránti lojalitása látványosan megtörik a banki lobbi és a politikai elvárások nyomása alatt.
Az Európai Parlament és a Tanács közötti jogvita tanulságai
Az Európai Parlament által indított eljárások és a Tanáccsal szembeni kritikai hangvétel alapja éppen az a felismerés, hogy a Bizottság túl korán és nem megfelelő biztosítékok mellett szabadított fel uniós forrásokat Magyarország számára. A 2023 decemberi döntés, amellyel 10,2 milliárd euró kohéziós forrást tettek elérhetővé, figyelmen kívül hagyta, hogy a bírósági rendszer rendszerszintű problémái – köztük az uniós jog ignorálása a fogyasztóvédelmi perekben – nem oldódtak meg.
A főtanácsnok (például Tamara Ćapeta) véleménye szerint az uniós értékek tagadása önmagában is megalapozhatja a kötelezettségszegési eljárásokat, ha az a jogrendszer egészét érinti. A magyar bíróságok fogyasztóvédelmi gyakorlata pontosan egy ilyen esetet példáz: az EUB ítéleteinek szisztematikus figyelmen kívül hagyása az uniós jogrendszer integritása elleni közvetlen támadás, amely a lojalitási klauzula, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdés) súlyos sérelmét jelenti.
A főtanácsnoki vélemények és a rendszerszintű értéknyilatkozatok
Az Európai Parlament 2025-ös jelentései kiemelik, hogy Magyarország „választási autokráciává” alakult, ahol az igazságszolgáltatás nem képes betölteni fék és egyensúly szerepét. Ebben a környezetben a fogyasztóvédelmi jogalkalmazás a „captured state” (foglyul ejtett állam) egyik tünetévé válik. A bíróságok nem a jogot szolgáltatják ki, hanem a politikai stabilitást és a bankrendszer likviditását védik a lakosság elemi jogaival szemben.
A garanciák papíron való létezése azt jelenti, hogy bár létezik Országos Bírói Tanács (OBT) és elvileg független a bírói kinevezési rendszer, a gyakorlatban a Kúria elnökének és a JPT-nek olyan eszközei vannak, amelyekkel bármilyen, a központi akarattal ellentétes bírói döntést semlegesíteni tudnak. Ez a „technikai autokrácia” teszi lehetővé, hogy a magyar kormány Brüsszelben reformokról beszéljen, miközben a magyar tárgyalótermekben a fogyasztók jogfosztása zavartalanul folytatódik.
Az Európai Bizottság mulasztása: Tíz év passzivitás az EU-Pilot eljárás árnyékában
A megkeresésem egyik legsúlyosabb megállapítása az Európai Bizottság felelősségére vonatkozik. A Bizottság több mint egy évtizede tisztában van a magyar bírósági gyakorlat jogsértő jellegével, mégis elmaradt a határozott fellépés. A 8572/16/JUST számú EU-Pilot eljárás fenntartása érdemi lépések nélkül a gyakorlatban a jogsértő állapot konzerválását segíti elő.
A Bizottság az elmúlt 10 évben ügyvédek és fogyasztóvédelmi szervezetek tömegeitől kapott bizonyítékokat, köztük konkrét bírósági ítéleteket, amelyek feketén-fehéren bizonyítják az EUB döntéseinek negligálását. A Bizottság érvelése, miszerint nem avatkozhat be egyedi jogvitákba, ebben a kontextusban irreleváns és félrevezető. Itt ugyanis nem egyedi esetekről, hanem a tagállami jogalkalmazás rendszerszintű torzulásáról van szó, amely a Szerződések őrének közvetlen beavatkozását igényelné.
A Bizottság passzivitása miatt a magyar bíróságokat semmi nem kényszeríti a jogkövető magatartásra. A kormányzati delegációk ígéretei a brüsszeli tárgyalásokon nem tükrözik a valóságot; a valódi bizonyítékok a magyar bíróságok által naponta hozott, az uniós jogot súlyosan sértő ítéletek. A Bizottság ezzel a magatartásával közvetlenül felelős azért, hogy a magyarországi fogyasztók másodrendű uniós polgároknak érezhetik magukat, akikre nem vonatkoznak a közös európai értékek és jogvédelmi normák.
Alapjogi és versenyjogi sérelmek a magyarországi devizahitelezés tükrében
A 93/13/EGK irányelv sérelme Magyarországon messze túlmutat a fogyasztóvédelmen. Ez a gyakorlat egyben az Alapjogi Chartában biztosított legalapvetőbb jogok, valamint az uniós versenyjog súlyos megsértését is jelenti.
A Charta 47. cikke garantálja a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot. Magyarországon azonban a devizahiteles perek 10-12 évig is eltarthatnak, ami önmagában is a jogszolgáltatás megtagadását (denial of justice) jelenti. A bíróságok által alkalmazott „kivéreztetési stratégia” – amely során eljárási akadályokkal, mesterségesen bonyolított keresetlevél-követelményekkel és az EUB indítványok ignorálásával próbálják elkedvetleníteni a panaszosokat – a tisztességes eljárás teljes hiányát bizonyítja.
Versenyjogi szempontból a magyar bíróságok tevékenysége egyfajta állami segédlettel megvalósított piaci torzítást eredményez. Azáltal, hogy a bíróságok mentesítik a pénzügyi intézményeket a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazásának minden kockázata és pénzügyi következménye alól, olyan szelektív előnyt biztosítanak a magyarországi bankszektornak, amely más tagállamokban nem érhető el. Ez sérti az uniós belső piac integritását és a tisztességes verseny feltételeit, hiszen a jogkövető bankok hátrányba kerülnek azokkal szemben, akiknek a jogsértő magatartását a nemzeti bíróságok legitimálják.
A bírósági ítéletek mint a rendszerszintű jogsértés megdönthetetlen bizonyítékai
A magyarországi helyzet valód állapota megítéléséhez nem csak politikai nyilatkozatokra, hanem a bírósági ítéletek elemzésére van szükség. A bizonyítékok ott vannak a tárgyalótermekben és az írásba foglalt határozatokban a Bizottság részére megküldött számtalan panaszban. Ezek az ítéletek dokumentálják, hogyan utasítják el a bírók az EUB döntéseire való hivatkozást, hogyan értelmezik szűkítően a semmisségi okokat, és hogyan fosztják meg a fogyasztókat az eredeti állapot helyreállításának lehetőségétől.
A C-761/24. számú (Axa Bank Belgium) szintén az Irodám praxisához tartozó ügy és más hasonló friss eljárások tapasztalatai azt mutatják, hogy a magyar bíróságok még az újabb, egyértelmű EUB ítéletek megszületése után is folytatják az uniós jog ignorálását. A nemzeti bíróságok eljárási technikái közé tartozik:
- Az uniós jogi EUB döntések érdek alapú szemezgetése (cherry picking) , felülértelmezése vagy teljes kihagyása a fogyasztói perek ítéleteinek indokolásból.
- A 93/13 Irányelv 6. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelező vizsgálatok vagy a fogyasztó által kért bizonyítási eljárások megtagadása.
- Olyan formai követelmények támasztása, amelyek a gyakorlatban lehetetlenné teszik a kereset befogadását.
- A perek tudatos lassítása, amíg a fogyasztó anyagi tartalékai kimerülnek vagy a végrehajtás során elveszíti otthonát.
Ezek a technikák nem egyedi hibák, hanem a rendszer részei, amelyeket a Kúria iránymutatásai legitimálnak. A „garanciák” tehát, amelyekről a magyar delegációk az Európai Tanácsban vagy a Bizottság előtt beszélnek, a magyar polgárok számára nem léteznek. A jogállamiság helyreállításának egyik kulcsa a megfelelő jogszabályok meghozatala. A jogállamiság helyreállítása azonban nem korlátozódhat deklaratív jogalkotásra: a 7-es cikkely szerinti eljárás keretében szorgalmazott mélyreható reformok hiányában az új szabályok csupán végrehajthatatlan „lebegő törvények” maradnak, amelyek – a lengyel példa tanulságait levonva – valódi végrehajthatóság hiányában nem szolgálhatnak alapul a források elhamarkodott felszabadításához.
A „bizalmi tőke” nem terjedhet odáig, hogy tényleges teljesítmény nélkül felszabadítsák az uniós forrásokat. Az EUB számos esetben (így a lengyel ügyekben is) kifejtette: a jogállamisági „elköteleződés” nem elegendő, bizonyítani kell a mechanizmusok visszaállításának eredményét. Magyarországon nem ígéretekre, hanem eredményekre van szükség. A 93/13/EGK irányelv és az Alapjogi Charta 47. cikke nem alku tárgya; az uniós jognak való megfelelés nem függhet attól, hogy új vagy régi kormánynak hívják-e a végrehajtó hatalmat.
Javaslatok a jogvédelem helyreállítására
A magyarországi igazságszolgáltatás és fogyasztóvédelem helyzete kritikus. A rendszerszintű uniós jogsértések, a Kúria ellenállása és a Bizottság évtizedes passzivitása együttesen vezettek oda, hogy az uniós jog Magyarországon ezen a területen már nem bír kötőerővel. Önnek és az Európai Parlamentnek fel kell ismernie, hogy a további tárgyalások és ígéretek nem vezetnek eredményre, amíg a magyar bíróságok a gyakorlatban nem kezdik el alkalmazni az EUB döntéseit. Kérem, ne érjék be olyan változtatásokkal, amelyek nem jelennek meg a napi ítélkezési gyakorlatban. Amíg a magyar bíróságok a Kúria „jogegységi” útmutatásait követve negligálják az EUB döntéseit, addig a magyar állam nem teljesítette az uniós jogból fakadó eredménykötelezettségét. Az irányelv által elért cél kötelező jellegét (effet utile) csak akkor tekinthetjük teljesítettnek, ha az érintett fogyasztók esetében a bíróságok ténylegesen levonják a semmisség jogkövetkezményeit és nem kényszerítik rájuk egy önkényesen módosított formában a tisztességtelen szerződési feltételeket.
A jelentés az alábbi megállapításokat és javaslatokat teszi:
- Az Európai Bizottságnak haladéktalanul le kell zárnia az EU-Pilot 8572/16/JUST eljárást, és meg kell indítania a kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen az uniós fogyasztóvédelmi jog szisztematikus megsértése miatt.
- A jogállamisági kondicionalitási mechanizmus és a 7.cikk eljárás során prioritásként kell kezelni az igazságszolgáltatás uniós joghoz való hűségét (lojalitási klauzula). A papíron létező intézményi reformok nem elegendőek; a tényleges ítélkezési gyakorlatot és a bírói állomány koppenhágai kritériumoknak megfelelőségét kell monitorozni.
- Világossá kell tenni a magyar kormány számára, hogy a hitelezői lobby és az igazságszolgáltatás összefonódása, valamint a fogyasztók jogvédelmének megvonása az uniós alapértékek és a belső piac alapelveinek olyan súlyos sérelme, amely nem orvosolható technikai alkukkal.
- Biztosítani kell a magyar bírák számára a valódi függetlenséget, védve őket a Kúria vagy a JPT retorzióitól, amennyiben az uniós jogot közvetlenül kívánják alkalmazni.
A magyar fogyasztók, mint uniós polgárok, nem maradhatnak tovább jogvédelem nélkül az Európai Unió szívében. A helyzet nem csupán jogi, hanem morális és politikai katasztrófa, amelyért a Bizottságnak és a Tanáccsal is viselnie kell a felelősséget a passzivitása miatt. A bizonyítékok rendelkezésre állnak; a döntés az uniós intézmények kezében van, hogy megvédik-e a Szerződéseket, vagy továbbra is asszisztálnak a magyarországi jogfosztáshoz.
Ügyvédként és a Banki Károsultak Fogyasztóvédelmi Szövetség tiszteletbeli elnökeként hangsúlyozni szeretném: a Kásler és Dunai ügyekben érintett fogyasztók jogai nem lehetnek a kormányok és EU intézmények politikai alkuinak tárgyai. Az EUB döntései kötelezőek, és azok végrehajtása nem függhet a nemzeti legfelsőbb bíróság vagy a politikai hatalom jóindulatától. Az Unió integritása forog kockán minden egyes olyan magyarországi ítélettel, amely semmibe veszi az európai jog egységét és primátusát.
Arra kérem Képviselő Asszonyt, hogy ne engedjék a bírósági alapok felszabadítását mindaddig, amíg a magyar bírói szervezet objektíve, az ítéleteiben is bizonyíthatóan alkalmassá nem válik az uniós jog alkalmazására. Kényszerítsék a Bizottságot minden eszközzel arra, hogy végre lépjen fel a Szerződések őreként és fejezze be a csalárd hitelezők fedezését.
A magyar fogyasztók milliói nem maradhatnak tovább jogvédelem nélkül. A jogállamiság helyreállítása nem csupán papírra vetett törvényeket, hanem azok tényleges és maradéktalan alkalmazását jelenti.
Tisztelettel:
Dr. Marczingós László
Ügyvéd
Banki Károsultak Fogyasztóvédelmi Szövetsége
Tiszteletbeli elnök