Miután ügyvédként nem csak a Kúria bírái igyekeznek megalázni egy beléptetéssel vagy néhány ítélettel, hanem az ügyvédi kamara is szervezetten fordul ellenem, hadd idézzem a Budapesti Ügyvédi Kamara vezető fegyelmi biztosának minapi indítványát az ellenem folyamatban lévő fegyelmi eljárásban.
„Több korábbi ilyen jellegű ügy volt, ahol mindegyikben elmarasztaló határozat született, ezekben általában enyhe, szinte a legenyhébb büntetés, a megrovás volt. Ebből azt lehet látni, hogy az enyhe fegyelmi szankciók nem érték el hatásukat, hiszen 2022. év március 03-án ismételten, a Budai Központi Kerületi Bíróság előtti perben hasonló tartalmú beadvány született. Hangsúlyozta, és kéri, hogy a jegyzőkönyvben mindenképpen szerepeljen, hogy neki nem azzal van gondja, hogy milyen jogi álláspontot képvisel a Marczingós kolléga ezekben az un. devizahiteles ügyekben az ügyfelei képviseletében, nyilvánvalóan a fegyelmi tanácsnak ezt nem tiszte megítélni.”
Nos, pontosan tudja, ismeri mindenki, hogy a magyar bírói kar rendszerszinten tagadja meg az uniós jog alkalmazását, vonja kétségbe az EU alapszerződéseiben foglaltakat, korlátozza az EUB ítéleteinek hatályát, kérdőjelezi meg az EUB kizárólagos hatáskörét és napi szinten értelmezi felől az EUB ítéleteit.
A beadványaim nagy része kénytelen ezzel foglalkozni, hiszen az ügyek megítélése egyszerű: a DH törvények alkalmazása az irányelvben biztosított jogvédelem szintjét csökkenti, így a DH törvények nem alkalmazhatóak. Az EUB számtalan ítéletben fejtette ki az ilyen ítélkezési gyakorlat irányelvet sértő jellegét.
A fegyelmi eljárásom iratait csatolom, mellékelem, így mindenki megismerheti az uniós jogi érveket, és a kamarai eljárások dermesztő hatását rám nézve.
És végezetül csatolom az Európai Bizottság DG JUST B2 egysége vezetőjének levelét, melynek lényege az, hogy megerősíti az április végén tett személyes látogatásomkor elhangzottakat, és immáron bárki által hivatkozható módon egyértelműsíti a folyamatban lévő eljárás ügyszámát.
Ha a magyar bírói kar ennek tudatában is az uniós jog tagadását választja, akkor a bírák magukra vessenek.
Tegnap hirdette ki ítéletét az EUB az Európai Bizottság vs Lengyelország kötelezettségszegési eljárásban: A C-204/21. sz. alatti ítélet szerint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése sérült. Magyarország esetében is erre hivatkozom.
Az már „bánccsa” a fegyelmi biztos lelkét, hogy a magyar Kúria eljárását putyini hasonlattal illetem, ami valójában egy objektív vélemény, hiszen a párhuzam létező és alapos.
Nem tud a kamara visszafogni a magyar bírói karral szemben alkalmazandó kritikám kapcsán. Még akkor sem, ha a fegyelmi tanács eddig rendszerint megállapította fegyelmi felelősségemet és kincseket kellett fizetnem.
Más kérdés, hogy a magyar társadalom egésze hagy magamra a jogállamisági harcban és saját kollégáim is merő érdektelenséget mutatnak a témában. Tehát jogi harcom meglehetősen egyedi és quasi öncélú, mivel jogi értékrendem nem talál követőre, támogatóra.
Marczingos-reply-HU-FX-loan-EUpilot