A C-705/21. sz. alatti ügy talán lezárt egy olyan korszakot, melyet a C-26/13. sz. alatti ügy nyitott meg.
A Kásler-ügyben hozott ítélet szerint az EUB meghatározta, mely korlátok között lehet az érvénytelen fogyasztói kölcsönszerződés hibáját orvosolni, azonban a Kúria már az alapperben hozott felülvizsgálati ítéletében korlátozni kívánta az EUB ítéletének hatályát – tilos módon.
A Kúria ezt követően megalkotta a 2/2014. PJE határozatát, mely sérti a 93/13/EGK tanácsi irányelvet. Majd a Kúria rávette az Országgyűlést, hogy a PJE határozatot foglalja törvény alá, így kaput nyitottak a bírói önkénynek, mely az EU alapszerződéseiben foglaltakat kérdőjelezték meg és aláásni igyekeztek az EU struktúráját.
Az évek során számos EUB ítélet született, melyek rendszere kizárta a DH törvényekben foglalt MNB árfolyam behelyettesítésének lehetőségét. Így a C-118/17., C-932/19., C-212/20., C-80/21.-C-82/21., C-6/22. és immáron a C-705/21. sz. alatti döntések.
Az alábbiakban teszem közzé a Kúria elnöke és Polgári Kollégiumvezetője részére írott levelemet, melyben sérelmezem, hogy a Kúria nem minősül az EUSZ 19. cikkében foglaltak szerint pártatlan és független bíróságnak, illetve folytassanak le un. alkalmassági vizsgálatot azon bírákkal szemben, akik rendszerszinten tagadták meg az uniós jog alkalmazását.
Időközben kiderült, hogy a Kúria a devizás fogyasztói perekben olyan tanácselnököket jelölt ki, akik munkaügyi és közigazgatási bírók, így eleve kétséges, hogy bármit is értenek az uniós fogyasztóvédelmi joghoz.