Kedves Olvasóim,
Elég súlyos témát feszegetek az alábbiakban csatolt iratomban, melyet társadalmi vitára bocsátok. Nehéz olvasmány.
Helyzet az, hogy míg a bírók egy része azt gondolja, nekik alanyi joguk van a magasabb fizetéshez, addig talán pont ugyanezen bírók rendszerszinten állítanak fel korrupciós csapdát az uniós jog alkalmazása kapcsán. Elzárják a fogyasztókat attól, hogy a 93/13 irányelven és az Alapjogi Chartán alapuló jogaikat magyar bíróság előtt érvényesíthessék. Az ügészségek pedig szépen lefedezik ezt a korrupciót.
A legveszélyesebb azonban az a jelenség, hogy pont egy olyan bíró vállal főszerepet az uniós jog megsértésében, akit eddig úgy ismertünk meg, mint aki bátran kiáll a jogállamiságért és jogbiztonságért. Számomra szakmai és emberi csalódást jelent azért e magatartás, mert amennyiben az EU kondicionalitási rendelete, a Charta és a fogyasztóvédelmi irányelv összevetésében a Be. azokkal ellentétesnek látszik, avagy aggályos, hogy a Be. a magas szintű jogvédelmet csorbítja, pont neki kellett volna felismernie, hogy előzetes döntéshozatali eljárást kellett volna indítani az EUB előtt. Ennek elmaradása súlyos és megmagyarázhatatlan mulasztás.
Az esetjogi elemzésen túl ismertetem azon körülményeket, melyek meghatározzák a mai magyar igazságszolgáltatás vergődését, és igyekszem olvasóimat informált arról, miért elfogadhatatlan az a politikai és igazságügyi populizmus, mely elkeni a jogállamiságot és jogbiztonságot ért súlyos támadásokat.
Túl azon, hogy a társadalmi felháborodás egyre nagyobb, és lassan artikulálódnak is az eddig elfojtott indulatok, szembe kellene nézni azzal a kérdéssel: a bírói kar tisztességes része miért hallgat, akikor pontosan tudják, hogy a Kúria hogyan építi a maga illiberális igazságszolgáltatását, illetve hogyan tesznek tönkre milliókat.